Elhunyt Guttray László

Váratlanul elhunyt Guttray László, társunk a minuszos.hu megalapításában.

1982-ben a Magyar Televízió Riporter kerestetik című tehetségkutató vetélkedője elődöntőjének egyik versenyzője volt. A nyolcvanas évek közepén, második felében a Magyar Ifjúság, a Közlekedés és a Közalkalmazott című lapokban jelentek meg cikkei. 1989-ben már a Hajó-Daru című üzemi lap főszerkesztője. Nagyjából ugyanabban az időben számítástechnikai szakújságíróként is dolgozik: előbb a Mikrovilág Magazin egyik szerkesztője lesz, majd 1992 és 1997 között a PC World újságírója és rovatvezetője, 2001-ben pedig már a VGA Monitor főszerkesztői székében ül, és ebbéli minőségében a Népszava Monitor rovatát is vezeti. Rengeteg interjút készít – számára az egyik legemlékezetesebb az volt, amelyet a Bolyai-díjas akadémikussal, Roska Tamással készített az Interdiszciplináris Magyar Egészségügy (IME) 2002/1-es számába. 2004-től a Canon Hungária Kft. pr-vezetője volt nyugdíjba meneteléig.

2011 -ben kezdtünk -harmadik társunkkal, Szabó Zsanival– tervezgetni egy informatikával-távközléssel foglalkozó weboldalt. A hosszú ötletelés, tervezgetés eredményeképp indult el 2012 januárjában a mínuszos.hu. Bár a napi munkában már nem vett részt mindig figyelemmel kísérte az oldalt, ha volt miért dicsért, ha hibáztunk, akkor is segített. Tavaly október közepe táján találkoztunk utoljára. Még egészen jó idő volt, a Nagymező utcai „törzshelyemen” kiültünk a teraszra, és beszélgettünk a bajainkról. Az ő, idén nyáron kiderült betegségéről nem tudtunk beszélgetni, ahányszor arra tereltem volna a beszélgetés fonalát, némi hümmögés után más témát dobott be. Unszolásomra végül annyit mondott: „Nézd Joe, lehet ezzel együtt élni… szerintem nem néz az ki olyan rosszul, ha valakinek a sírkövén az áll, hogy élt 70 évet…” Karácsony körül operálták meg. A műtét sikerült, néhány nap múlva mégis az intenzívre került. A két ünnep között kerestem telefonon, január elsején Ő hívott vissza. Fáradt volt. Nagyon. Azt kérte két hét múlva beszéljünk, addigra jól lesz. Január 4-én azonban elhunyt.

Óriási lelkierővel rendelkezett, sosem hagyta el magát: végigmarháskodta a levelezésünket is. Utolsó, a műtét előtti levelében -szokásához híven- megverselte az érzéseit…

Érzem magam úgy,
Mint mikor vágóhídra hajtják a marhákat,
S közben a tévében
Hirdetik az akciós csirke-farhátat.

Amerikának persze könnyű volt,
Mert 1492-ben fel lett fedezve,
Én meg jövő hét szerdáján
Szép csendben ki leszek belezve.

Jön majd a doki
Élesre fent szikével
Mégpedig hatalmassal,
Nem valami piszikével.

Semmi baj, mondja ő,
Mert a két fél belem majd összenő,
A találkozásig ölel és üdvözöl
Szépreményű barátod: Benő

Nagyon hiányzik…
Girnt József