Szalay Sándor a National Academy of Science tagja lett

Szalay A. Sándor Széchenyi-díjas fizikust a National Academy of Science, az Egyesült Államok legnagyobb tekintélyű tudományos társaságának tagjává választották.

Az 1863-ban alapított NAS legutóbbi közgyűlésén százhúsz új tagot választott, köztük van Szalay Széchenyi-díjas fizikus, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) levelező tagja. A magyar akadémikusok közül a National Academy of Science-nek csak Kondorosi Éva és Lovász László a tagja még. A 74 éves Szalay a baltimore-i Johns Hopkins Egyetem (JHU) Bloomberg Distinguished professzora, aki egyidejűleg tanára az egyetem Fizika és Csillagászati Tanszékének, illetve Számítógép-tudományi Tanszékének. A JHU 2008-ban az ő kezdeményezésére hozta létre az Adatintenzív Mérnöki és Természettudományi Intézetét (Institute of Data Intensive Engineering and Science, IDIES), amelynek jelenleg is igazgatója.

Az intézet feladata a természetes és tervezett környezet sok nagyságrendben eltérő skálán jelentkező hatásairól észlelt adattömeg egységes elemzése az adattudomány eszközeivel. Az intézet élen jár a big data kategóriába sorolt kutatási projektekben, és felelős az egyetem kutatási célú számítógépes rendszerének fejlesztéséért. A 2015-ben Maryland állam harmincmillió dolláros támogatásával továbbfejlesztett intézetben ma a genetikától a kozmológiáig, az anyagtudománytól a városfejlesztésig folynak multidiszciplináris kutatások. Szalay fizikusi pályája a neutrínók asztrofizikájától a galaxisok nagy léptékű szerkezetét felmérő SDSS projektig ívelt. Utóbbi során munkatársaival (köztük Csabai Istvánnal, Dobos Lászlóval és Budavári Tamással) megalkotta az egyik legnagyobb galaxistérképező csillagászati projekt adattároló és -feldolgozó szoftverrendszerét.

A projekt tudományos anyaga jelenleg hetven terabájt méretű adatbázist alkot, amely kutathatóságának biztosítására az adattárolás és adatelérés korábban ismeretlen új technológiáját alkották meg. Erre az adattömegre, amely korlátozástól mentesen áll bármely kutató rendelkezésére, a globális kutatói közösség több mint tízezer tudományos közleményt épített, az ezekre való teljes hivatkozások száma félmillió felett van. Az itt szerzett tapasztalatból nőtt ki az az adattárolási és feldolgozási stratégia, amelynek általános alkalmazhatóságát azóta az áramlási turbulencia vizsgálatában, a daganatok sugárterápiás kezelésében, a környezettudományi komplex (biológiai, fizikai, geológiai adatokat integráló) érzékelésben és nagy teljesítményfluxusú genomikai vizsgálatokban Szalay professzor személyes részvételével végig vitt adatbázis-építő projektek bizonyították.

Korai, alapvetően Magyarországon elért asztrofizikai eredményeit elismerve választották 1990-ben az MTA levelező tagjává, és nyerte el 1991-ben a Széchenyi-díjat. Amikor 1996-ban megnövekedett amerikai kutatási elkötelezettségei miatt fel kellett adnia egyetemi tanári kinevezését az ELTE Atomfizikai Tanszékén, az egyetem tiszteletbeli doktorává és professzorává avatta. Az általa elindított kozmológiai kutatási irányzatot egyre szélesebb témakörben adattudományi megközelítésben műveli az ELTE Komplex Rendszerek Fizikája Tanszék egyetemi tanára, Csabai István akadémikus és kutatócsoportja. Az SDSS program új generációjában, az V. fázisban a Tejútrendszer kémiai összetételének térbeli változását tárja fel minden korábbinál nagyobb részletességgel a szombathelyi Gotthard Obszervatóriumban működő Lendület-csoport, a „sötét energia” természetét kutatja a CSFK-ban létrejövő Lendület-csoport.

Szalay zenészként, az 1974-ben Debrecenben alakult Panta Rhei gitárosaként is ismert. Az együttes a progresszív rock és az elektronikus zene magyarországi történetének egyik úttörője volt, saját kompozíciók mellett Bartók-műveket, valamint Grieg Peer Gynt szvitjét is feldolgozták. A nyolcvanas években két LP-jük jelent meg, majd a Panta Rhei 2017-ben 35 év után tért vissza színpadra, és tavaly is fellépett Budapesten. Az együttesben testvére, Szalay András a basszusgitáros, ő hangszerfejlesztőként tevékenykedik. „A Panta Rheiben összekapcsoltuk a fizikát az általunk hitt esztétikai környezettel, és ezt lefordítottuk zenére. Már a kezdetektől magunk építettük hangszereinket, szintetizátort használtunk. Számunkra reveláció volt az Emerson, Lake & Palmer első, 1971-ben megjelent lemeze, amely Bartók Allegro Barbarójának feldolgozásával indul” – nyilatkozta Szalay korábban.