Lehet technológiai lemaradásból modernizációs versenyelőny

A Deloitte Tech Trends sorozata évről-évre követi a technológia gyorsuló átalakulását és prognózist ad az elkövetkező másfél-két év meghatározó trendjeire.

Idén tágabb perspektívából vizsgálták a core-rendszerek modernizációját: olyan kihívásokra összpontosítottak, mint az elöregedő hálózatok, a generatív mesterséges intelligencia (MI) adatkezelésre gyakorolt hatásai, a vállalatirányítási (ERP) rendszerek megújítása, valamint az utóbbi idők Software-as-a Service (SaaS) implementációinak jövőállósága. Mindezen technológiai kérdéseken túl figyelmet érdemel a szervezeti aspektus mérlegelése is azoknak, akik nem szeretnének lemaradni a piaci versenyben.

A core-rendszerek felülvizsgálatához, a technológiai fejlesztések irányításához, valamint a technológiai adósság ledolgozásához kapcsolódó költségek megismeréséhez holisztikus megközelítésre van szükség. A lemaradás-szempontú megközelítés helyett, érdemes olyan keretrendszert kialakítani, amely mentén a vállalat technológiai állapotfelmérése évente elvégezhető annak érdekében, hogy naprakészen ismerjük a területeket, melyeken sürgető fejlesztés és modernizáció szükséges.

Tegnap forradalmi, ma akadály?

A korábbi nagyívű fejlesztések célpontjai, például az adatközpontok vagy ERP rendszerek, az időközben elhanyagolt karbantartás és modernizáció miatt komoly gátjává válhatnak a fejlődésnek. A technológiai vezetőkhetven százaléka úgy véli, hogy az így képződő technológiai lemaradás akadályozza a szervezetük innovációs képességét, rontja a termelékenységet és végső soron bevételkiesést eredményez. Ez leginkább a szoftverfejlesztők napi feladatain érhető tetten, akik a mérések alapján munkaidejük harmadát az elavult technológiákból fakadó karbantartási és fejlesztési feladatokra kell, hogy fordítsák, ami a hatékonysági mutatók mellett kihat a morálra és az elkötelezettségükre is – mondta Szathmáry András, a Deloitte Magyarország technológiai tanácsadás üzletágának igazgatója.

A technológia gyors fejlődése miatt a vállalatoknak folyamatosan egyensúlyozniuk kell a jövőbeli üzleti célok eléréséhez szükséges transzformációk és fejlesztések, illetve a meglévő infrastruktúra elemek, az it-biztonság és a munkaerő jövőállóságához elengedhetetlen fenntartó típusú beruházások között. Ez gyakran kényszerű lépéseket szül, és a technológiai adósságspirál továbbgyűrűzését eredményezi, amit alátámaszt, hogy az amerikai it-vezetők ugyan költségvetésük tíz-húsz százalékát a lemaradás ledolgozására allokálják, ennek éves mértéke mégsem csökken, sőt, 2022-ben már elérte az 1500 milliárd dollárt!

Sok vállalat a könnyű sikerrel kecsegtető egydimenziós transzformációk irányába indul, melyek végül ritkán teljesítik az ígéreteket. Ahelyett, hogy a gyors eredményekre fókuszálnának, az it-vezetőknek fel kell ismerniük a szervezet gyengeségeit, és mielőbb meg kell találniuk a fejlődéshez vezető utat, amire aztán érdemes lesz időt és energiát szánni: okosan modernizálni. Ennek kulcsterületeit górcső alá véve szisztematikusan fel kell tárni a meglévő erősségeket, gyengeségeket, szükségleteket és kapcsolódó költségeket, majd valós üzleti kontextus alapján hosszútávú koncepcióba ültetni a jövőre vonatkozó elképzeléseket.

A strukturált, rendszeres felülvizsgálat megoldást jelenthet

Részletes analízis hiányában általában nem egyértelmű, hogy egy elavult technológiai portfólió mely elemei képezik a problémák forrását. Gyakori a félrepriorizálás, mivel egy nagyvállalat több száz alkalmazása és rendszere közül valójában csak tucatnyi az, amely lényegileg befolyásolja a technológiai képességeket. A technológiai adósság felhalmozásából fakadó költségtípusok és kockázataik:

A technológiai adósság felhalmozásából fakadó költségtípusok és kockázataik

• Közvetlen költség – A hardver- és szoftverállomány fenntartásához kapcsolódó közvetlen CAPEX és OPEX költségek, például licenc vagy szerződési költség, továbbá a rendszerkarbantartással foglalkozó munkaerő költsége (alkalmazottak és beszállítók egyaránt).
• Közvetett költségek – A technológiai környezet ,hatékonytalansága” miatt felmerülő operációs költségek, például a legacy és modernizált rendszerek közötti adatcsere, elemzés és manuális műveletek időráfordítása.
• Piacralépési időkockázat – Az üzleti igények komplexitása vagy a meglévő elavult rendszer nem hatékony működése miatti időveszteség.
• Innovációs akadályok – Ilyenek lehetnek az alaprendszer technológiákból fakadó növekedési korlátok, például b2c képességek hiánya, nyelvhez vagy devizanemhez kapcsolódó megkötések.
• Üzemeltetési kockázat – Technológiai korlátok miatt felmerülő potenciális jövőbeli akadályok a skálázhatóságban, megbízhatóságban, teljesítményben.
• Biztonsági kockázat – A legacy rendszerek elavult képességeiből fakadó fokozott kitettség a kiber-fenyegetésekkel szemben.
• Humánerőforrás kockázat – A tehetségek bevonzása és megtartása fokozott kihívást jelent elavult technológiai környezetben.

Ahhoz, hogy ezek a költségek minimalizálhatóak, valamint a kockázatok felszámolhatóak legyenek a modernizáció vizsgálatához rendszeres felmérésre van szükség, amely figyelembe veszi a vállalat igényeit, erősségeit, költségvetését és modernizációs törekvéseit a kulcsfontosságú területeken. A lemaradás azonosítása után a technológiai vezetők az aktuális igényekre szabott stratégia mentén tudnak priorizálni, majd ebből kiindulva javítani az ökoszisztéma állapotán. A vizsgálat során öt kulcsterület figyelembevétele elengedhetetlen:

Az infrastruktúra a legtágabb kategória, és gyakran a legköltségesebb is. A mainframe-ek, szerverek, végfelhasználói eszközök felhősítése mellett a fizikai hálózati eszközök, telekommunikációs csatornák korszerűsítése hozhat látványos eredményt, akár már egy-két éves távlatban is. Az adatok vizsgálatának tekintetében az adatéletciklus (beleértve az adattisztítást, adatmanipulációt és adatmenedzsmentet) valamint az adattárolás állnak fókuszban. A technológiai fejlettség előrehaladásával egyre fontosabbá válik a valós idejű adatok megléte, és azokból megbízható információk előállítása az adatelemzési képességek kihasználásával.

Az üzleti oldali is tisztában legyen a technológiának a közösségre gyakorolt potenciális veszélyeivel

Az alkalmazások vizsgálata során az akár már több modernizáción átesett egyedi rendszereket éppúgy ellenőrizni kell, mint a folyamatos szállítói fejlesztéseket és frissítéseket igénylő ERP-t és SaaS alkalmazásokat. Ezeken kívül az üzemeltetés-technológiai (OT) alkalmazások vagy az ügyfelek számára kínált beágyazott termékek, digitális megoldások, e megoldások monitorozása is ide sorolandó. A munkaerőben rejlő lehetőségek kiaknázásához ismerni kell, hogy a belső csapat és a külsős partnerek képességei egyáltalán megfelelőek-e modernizációs törekvések támogatására. Az új munkaerő bevonzása és a meglévő értékek megtartása befektetéseket tehet szükségessé a tooling, a folyamatok vagy a kultúra területén, hogy megteremtsük a „modern mérnöki élményt” kollégáink számára.

A kiberbiztonság állapotfelmérését a biztonság és titokkezelés, szabályozási megfelelőség, valamint etikai és morális szempontok alapján érdemes elvégezni. Az első kettő akár automatizált eszközök segítségével is történhet, de az etikai kérdések cizelláltabb megközelítést igényelnek, és fontos, hogy ne csak az it, hanem az üzleti oldali is tisztában legyen a technológiának a közösségre gyakorolt potenciális veszélyeivel. Felmérésünk alapján, azok a technológiai vezetők, akik aktívan monitorozzák és kezelik cégük technológiai lemaradását, ötven százalékkal gyorsabban tudnak reagálni új üzleti igényekre, fejlesztőik az elavult technológiából származó problémák foltozása helyett, bevételt és hatékonyságot növelő fejlesztésekre tudnak összpontosítani. Azok a vállalatok, akik nem a folyamatosan változó piaci trendeket próbálják követni, hanem saját igényeik mentén, priorizálva haladnak egy modernizált technológiai ökoszisztéma megvalósítása felé, azaz okosan modernizálnak, versenyelőnyhöz jutnak – mondta Szathmáry.

A következő lépés az öngyógyítás?

A következő évtized jelentős paradigmaváltás hozhat, a technológiai ökoszisztéma képessé válhat emberi beavatkozás nélkül, önmagát modernizálni. A gondolat a biomimetika jelenségén alapszik, ami a természet által inspirált tervezést takar. Az utóbbi időben egyre gyakoribb ennek felhasználása, jó példákat látunk rá a robotizációban vagy az adaptív MI területén is. A Deloitte felmérése alapján a vállalatok mintegy hatvan százaléka már használ mesterséges intelligenciát kód optimalizálására és hibaazonosításra, míg a társaságok fele a kódkörnyezetek kezelésére is.

A core platformok rendszeres és strukturált felülvizsgálata, a biomimetika és az adaptív MI további fejlődésével lehetőség nyílhat már a kialakulófélben levő technológiai lemaradás gépi diagnosztizálására, a hiányosságok azonosítására és emberi beavatkozás nélküli kezelésére is. Ezen erőfeszítések révén megnyújthatóvá válik a technológiai platformok és eszközök élettartalma, de ehhez elengedhetetlen az analízis, a modernizáció szükségességét még a lemaradást megelőzően tanácsos felismerni.