Szerencsejátékká nyilvánítanák a kriptovaluta-tranzakciókat

Pénzügyi szolgáltatás helyett szerencsejátéknak nyilvánítaná a kriptovaluták forgalmazását a londoni alsóház pénzügyi bizottsága.

A 28 oldalas helyzetértékelés megállapítja, hogy a jegybanki támogatás nélküli kriptoeszközök – például a bitcoin és az ether – kilengésekre hajlamos árfolyama és belső értékük hiánya óhatatlanul jelentős kockázatoknak teszi ki a fogyasztókat, miközben ezek a kriptovaluták „nem szolgálnak hasznos társadalmi célokat”. A parlamenti bizottság szerint a támogatás nélküli kriptoeszközökkel folytatott spekuláció éppen ezért jobban hasonlít a szerencsejátékra, mint a pénzügyi szolgáltatásokra.

A testület aggasztónak nevezte, hogy ha a támogatás nélküli kriptoeszközökkel folytatott lakossági kereskedést és befektetési tevékenységet pénzügyi szolgáltatásként szabályozzák, akkor a fogyasztók a ténylegesnél biztonságosabbnak gondolhatják e tevékenységeket, vagy úgy érzékelhetik, hogy e tranzakciók mögött hatósági védelem áll, jóllehet ilyen védelem nincs. Mindezek alapján a londoni alsóház pénzügyi bizottsága erőteljes ajánlást fogalmazott meg arra, hogy a brit kormány a támogatás nélküli kriptoeszközökkel folytatott lakossági kereskedést és befektetési tevékenységet ne a pénzügyi szolgáltatásokra, hanem a szerencsejátékokra vonatkozó szabályozásnak vesse alá.

A testület közölte: támogatja ugyan a pénzügyi innovációt olyan területeken, amelyeken ez potenciális előnyökkel jár, nem világos azonban, hogy a kriptovaluta-technológiák milyen jövőben előnyökkel járhatnak a pénzügyi szolgáltatásokban, és melyek azok a területek, amelyeken e technológiák a legnagyobb hatást gyakorolhatják. A kriptovaluták használatából eredő fogyasztói kockázatok azonban már most is jelen vannak és ténylegesek – áll brit parlamenti szakbizottság jelentésében.

Hasonló aggályokat fogalmazott meg néhány hete egy londoni pénzügyi rendezvényen Jon Cunliffe, a Bank of England kormányzó-helyettese. Cunliffe kijelentette: a kriptopénzek zöme erőteljesen spekulatív, inkább fogadásszerű eszköz, értékük szélsőséges kilengésekre hajlamos, éppen azért, mert „nincs semmi mögöttük”, nincs belső, valódi értékük, és emiatt nem alkalmasak általános fizetési célokra sem.