Majdnem minden a mély hazugságokról

A deepfake, azaz a „mély hazugságokba” vezető világra kíváncsi olvasóknak szól a Deepfake: a valótlan valóság című könyve.

A Gondolat Kiadó és a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság közös gondozásában megjelent kötetet – amely tizennégy szerző tanulmányából áll – Aczél Petra és Veszelszki Ágnes szerkesztette. Egyik fejezetében szó van egy digitális modellről, „akit” egy projekt részeként hoztak létre – mondta el Szadai Károly, a Médiatanács tagja. Ennek a mesterséges intelligencia által kreált digitális modellnek, aki egy nap alatt három évet öregedett, volt egy karrierje, voltak követői, majd meg is halt – magyarázta. Rendelkezett hagyatékkal is, amelyet zenévé alakítottak át. Ez mélyen emberi volt – mondta, jelezve a deepfake érzelmi vonatkozásait.

A kötetben szó esik a kiberbiztonságról, a mesterséges intelligenciáról (MI) jogi, illetve személyiségjogi kérdésekről is. Nem tehetünk az ellen, ha egy MI által kreált arcképen felismerni véljük saját szemöldökünket, ha ez egyáltalán minden kétséget kizáró módon lehetséges – jelentette ki Aczél. A szerkesztő felvetette, hogy az MI többet tud-e annál, mint amit az ember médiatartalommá tett? Úgy vélte, többre képes, és bár még nem tud sokkal többet, de már képes hazudni. Elmondása szerint a deepfake nem más, mint a személy plágiuma, egy olyan médiatartalom, amely tulajdonképpen szimulálja az embert, ultrarealisztikus, és azt az érzetet kelti, mintha az, amit látunk, tényleg létezne. Mintha az a „személy” tényleg akkor és úgy mondta volna, ahogy látjuk. Aczél úgy véli, mostantól minden médiatartalomra gyanakodni kell, mert a deepfake-et szinte lehetetlen beazonosítani.