Hét lépés, ha felvennéd a harcot a hackerekkel

Ahhoz, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy cégünk alkalmazza-e a bevált gyakorlatokat – és ha igen, megfelelően alkalmazza-e ezeket –, az alábbi hét kérdésre kell tudni jól válaszolni. Az alábbi gyakorlatok a kiberbiztonsági fenyegetések jelentős részének kivédésében bizonyítottan hatékonyak. Az Egyesült Államok Belbiztonsági Minisztériuma szerint így a célzott támadások akár 85 százaléka is megakadályozható, és bár ezek közül néhány nyilvánvalónak tűnhet, nem minden vállalatnál alkalmazzák őket maradéktalanul.

Ennek naprakészen tartása érdekében hasznos újra és újra átvenni őket, és lépésről lépésre végigmenni a kérdéseken. Jó tudni, hogy a kiberbiztonság állandóan fejlődik, éppen ezért folyamatos figyelmet, a meglévő intézkedések és irányelvek hatékonyságának rendszeres felülvizsgálatát, valamint rendszeres frissítéseket és javításokat igényel. Hiszen a hackerek fáradhatatlanul keresik a sebezhetőségeket, hogy ezeket kihasználva pusztítást végezzenek a rendszerekben. Éppen ezért különösen fontos, hogy ne támogassuk őket ebben a puszta hanyagságunkkal.

1. Készül tartalékmásolat valamennyi kritikus információról?
Ideális az, ha minden héten készítünk biztonsági mentést, amelyet offline formában tárolunk. Fontos ellenőrizni azt is, hogy szükség esetén használhatóak-e ezek a biztonsági mentések.

2. Végzett a szervezet kiberbiztonsági kockázatelemzést?
Nehéz minden eshetőségre tervezni abban az esetben, ha nem tudjuk, pontosan milyen kockázatokra érzékeny a rendszerünk. Ezért érdemes rendszeres ellenőrzéseket végezni a bevett nemzetközi és helyi szabványoknak és előírásoknak megfelelően. Amikor az infrastruktúrában vagy a konfigurációban változtatás történik, mindig újabb potenciális sebezhetőség jön létre. Ezért fontos, hogy valamennyi módosítást nyomon kövessünk, és minden ilyen alkalommal, de legalább évente egyszer futtassunk le egy átfogó kockázatelemzést, amely figyelembe veszi a változásokat.

3. Kapnak a munkatársak kiberbiztonsági oktatást?
Tekintve, hogy a legtöbb kibertámadás nem valamiféle kifinomult technikai módszernek köszönhetően, hanem – a social engineering vagy az adathalászat módszerét bevetve – az emberi hiszékenységet és figyelmetlenséget kihasználva sikerül, elengedhetetlen a munkavállalók kiberbiztonsági oktatása. Ezzel együtt a rendszerhasználóknak csak annyi hozzáférést szabad biztosítanunk, amennyi a feladataik ellátásához szükséges, mivel így csökkenthetjük a hackerek támadási felületét, amennyiben egy adott hitelesítő adatokkal kapcsolatos információhalmaz biztonsága veszélybe kerül.

4. Rendszeresen vizsgálják a cégek saját rendszereiket és hálózataikat a sebezhetőségek szempontjából?
A támadások megelőzésének egyik legegyszerűbb módja a kiberbiztonsági rések időben történő és rendszeres befoltozása és a programok folyamatos frissítése.

5. Van a vállalatnak listája az engedélyezett alkalmazásokról?
A hálózaton futó programok és szoftverek számának csökkentésével egyszerűen csökkenthető a sebezhetőség is. Egy ilyen „whitelist” tartalmazza azokat az alkalmazásokat és alkalmazáskomponenseket, valamint a használatukra vonatkozó szabályokat – például könyvtárak, cookie-k vagy konfigurációs fájlok –, amelyek használata megengedett a munkatársak számára.

6. Képes lenne a cég fenntartani működését egy támadás esetén, és ha igen, mennyi ideig?
Az olyan zsarolóprogram-támadások után, mint például a Conti csoport támadása, szükséges felülvizsgálni és a gyakorlatban is működésbe kell hozni az üzletmenet-folytonossági terveket. A legjobb rendszeresen tesztelni ezeket, hogy megfelelően működjenek akkor, ha a támadók ténylegesen lecsapnak.

7. Tesztelte már a vállalat, hogyan működnének a biztonsági intézkedései egy valós támadás esetén?
Az ilyen behatolástesztek elengedhetetlenek ahhoz, hogy megállapítsák, mennyire ellenálló egy vállalat kiberbiztonsági rendszere. A károk enyhítése érdekében a kritikus információs rendszereket különböző biztonsági zónákra szükséges széttagolni. Legalább háromszintű architektúra ajánlott – hasonlóan egy középkori várhoz, amely nem egyetlen védelmi vonalból áll, hanem különböző várárkokból és falakból. Ezen kívül minden lehetséges lépéssel érdemes biztosítani azt, hogy a konfigurációk biztonságosak legyenek, a hálózati érzékelők települjenek, valamint az architektúra és a biztonsági rendszerek támogassák az incidensek észlelését és elkülönítését.