Nem akar műszakban fizikai munkát végezni a magyar

Az alább idézetteket sajtóközleményként kaptuk, amelyben Ottó Csaba, a Man at Work Kft. ügyvezetője, a Magyar Munkaerő-kölcsönzők Országos Szövetsége alelnöke, az Év vállalkozója mondja el a munkaerőpiacról a véleményét.

„Napjainkra Székesfehérváron eljutottunk odáig, hogy kijelenthetjük: gyakorlatilag nincs munkanélküliség. Vannak olyan szegmensek, olyan munkavállalói csoportok, akik munkaadói szempontból nem preferáltak. Az ő elhelyezkedésük továbbra is nehézkes, de a műszakban végzendő fizikai munkát vállaló emberek elfogytak. Nincsenek már olyan rétegek, akiket aktivizálni lehet, ha új jelentkező érkezik vagy friss belépő a munkaerőpiacra vagy a jelenlegi munkahelyével nem elégedett és váltani szeretne. Ez azonban nem pótolja a meglévő munkaerőhiányt – mindössze a fluktuációt növeli. Kijelenthetjük, hogy a válság a munkaerőpiacon köddé vált. Az észak-dunántúli termelő cégek, tapasztalataink szerint fejlesztenek, építenek, beruháznak… És szembesülnek azzal, hogy eddig 8-10-12 főből tudták kiválasztani a számukra legmegfelelőbb munkaerőt addig most az adott (piacképes) munkavállalónak van 2-3 választási lehetősége, hogy elhelyezkedjen. Megszokott metodika volt ez eddig is a hiányszakmákban dolgozóknál, de most nem informatikusról vagy CNC programozóról, de még csak nem is AWI/AFI hegesztőről beszélünk, hanem betanított munkásokról. A hazánkban évek óta sulykolt túlképzés megmutatja eredményét egy egyszerű összehasonlításban is: míg egy képzettséghez nem feltétlenül kötött ügyfélszolgálati pozícióra napi 130-150 pályázat érkezik, addig elmondható, hogy szintén képzettséghez nem kötött gyári munka esetében jó ha a tizedannyi jelentkezés befut. Kijelenthető, hogy eljött a HR szolgáltatók, személyzeti tanácsadók ideje, mivel a tapasztalatuk és új utakon járó keresési módszereik segítsége nélkül a következő néhány év munkaerőínsége nem orvosolható.”

Az alábbi kérdésekre kértünk választ Ottó Csabától.
– Egyetért-e azzal, hogy az elmúlt években kitántorgott 500 ezer magyar hiánya is okozza az általa említett problémákat?
– Miért gondolja, hogy túlképzettek a magyar munkavállalók?
– Miért baj az, hogy bizonyos pozíciókra, mint állítja, csak 13-15 állástalan verseng?
– Véleménye szerint mikor jönnek rá a munkaadók, hogy az alulfizetett, alulmotivált munkaerő is okozza a versenyképességük csökkenését?

A válaszok
A cikk a betanított munkára jelentkező és azt hosszú, középtávon végző emberekről szól. Azt, hogy ezen munkaerő létszámát hogyan befolyásolja a külföldön dolgozók létszáma, ezt nem tudjuk megítélni, mint ahogyan azt sem, hogy a nyelvtudás mennyire befolyásoló tényező. Mi épp most olyan embereket toborzunk partnereink részére, akiknél ez nem elvárás. A 2009-10-ban a válság elmélyülésekor volt jellemző az, hogy azon kevés vállalatnál, ahol volt felvétel, ott a munkáltató választhatott 10-15 jelölt közül – még egyszer hangsúlyozva, hogy operátori, betanított munkáról beszélünk (!). Jelenleg, aki vállal ilyen jellegű munkát: választhat két-három lehetőségből az adott térségben/városban. Ez természetesen nem oldja meg azon álláskeresők munkához jutását, akik egyműszakos irodai, adminisztratív munkahelyet keresnek. Véleményem szerint a munkáltatók már rájöttek, hogy az alulfizetett munkaerő és ez által bekövetkezett fluktuáció is okozza a versenyképességük csökkenését, de a válság alatt, után az előremenekülés és akkori piacszerzés és árkialakítás (ár alatti vállalkozás, túlzott kockázatok bevállalása) nem teszi lehetővé, hogy a béreket érdemben rendezni tudják.