Az EP megszavazta a kényszerítés elleni eszközt

Az Európai Parlament nagy többséggel megszavazta azt az új kereskedelmi eszközt, amely lehetővé teszi az EU számára, hogy reagáljon, ha az EU vagy a tagállamok gazdasági zsarolással szembesülnek olyan külföldi ország részéről, amely egy adott politika vagy álláspont befolyásolására törekszik.

Az eszközhöz a legvégső esetben lehet folyamodni, és akkor is a nemzetközi jog adta kereteken belül. A kényszerítés elleni eszköz (ACI) célja az EU és a tagállamok szuverenitásának védelme egy olyan geopolitikai környezetben, ahol a kereskedelmet és a beruházásokat egyre inkább fegyverként használják a külföldi hatalmak – olvasható a testület sajtóközleményében. Az új kereskedelempolitikai eszközt elsősorban elrettentésnek szánják, de konkrét ellenlépéseket is lehetővé tesz, ha az EU gazdasági nyomás alá kerülne.

Az eszközt létrehozó rendelet szerint gazdasági kényszerítés esete akkor áll fenn, ha EU-n kívüli ország kereskedelmi vagy beruházási intézkedések alkalmazásával vagy azok alkalmazásával való fenyegetéssel próbál nyomást gyakorolni az EU-ra vagy egy tagállamra. Bár az ilyenfajta kényszerítés aláássa az EU stratégiai autonómiáját, nem tartozik a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) megállapodásának hatálya alá. A WTO vitarendezési mechanizmusa nem áll rendelkezésre kifejezetten a gazdasági kényszerítés eseteiben, hacsak az nem sérti a WTO más szabályát is.

Az EU „jóvátételt” követelhet a kényszerítést alkalmazó országtól

Az új szabályok értelmében az Európai Bizottságnak négy hónapja lesz arra, hogy kivizsgálja az esetleges kényszerítést. Megállapításai alapján a tagállamok kormányait tömörítő Tanácsnak nyolc-tíz hete lesz arra, hogy minősített többséggel eldöntse, hogy fennáll-e kényszerítés. Bár az elsődleges cél az, hogy a felek párbeszédet folytassanak annak érdekében, hogy meggyőzzék a harmadik ország hatóságait a kényszerítés megszüntetéséről, ha viszont ezek az erőfeszítések nem vezetnek eredményre, az EU-nak az ellenintézkedések széles skálája áll majd rendelkezésére. Amennyiben a tagállamok egyetértenek a kényszerítés megállapításával, a bizottságnak hat hónapja lesz arra, hogy felvázolja a megfelelő válaszlépéseket a Tanács és az Európai Parlament folyamatos tájékoztatásával.

Az EP képviselői azt is javasolták, hogy a rendelet szövegébe kerüljenek bele a lehetséges válaszlépések. Ilyenek például az áruk és szolgáltatások kereskedelmére, a szellemi tulajdonjogokra és a közvetlen külföldi tőkebefektetésekre vonatkozó korlátozások. Az EU emellett a közbeszerzési piacához és a tőkepiacához való hozzáférés korlátozásával is élhet, és engedélykötelessé teheti a piacán forgalmazni kívánt vegyianyagokat és higiéniai termékeket. Végezetül a kényszerítést alkalmazó harmadik országot kizárhatja az uniós finanszírozású kutatási programokból. Az új szabályok értelmében az EU „jóvátételt” követelhet a kényszerítést alkalmazó országtól, a bizottság pedig intézkedéseket hozhat e jóvátétel érvényesítésére. A Tanács várhatóan októberben hivatalosan is elfogadja a rendeletet, amely ezután megjelenik az Európai Unió Hivatalos Lapjában, és húsz napra rá hatályba is lép.