Áfakötelezettség: az EU a NAV-nak adott igazat

Hátrányosan érinti a bejelentés nélkül gazdasági tevékenységet folytató magánszemélyeket (vaterázókat,air-bnb-zőket és online kereskedőket) az Európai Bíróság friss ítélete. Ebben ugyanis az uniós szabályozással összhangban lévőnek minősítette az alanyi mentesség választására vonatkozó magyar szabályozást a testület, azaz értékhatárra tekintet nélkül állapíthatja meg az adóhivatal az áfakötelezettséget az üzletszerű tevékenységet folytató magánszemélyeknél.

A hivatkozott sajátos áfa-pozícióból – alanyi mentesség – fakadó előnyökhöz való hozzáféréshez önmagában nem elegendő az anyagi jogi feltételek teljesülése. Ahhoz előzetesen teljesíteni kell a magyar jogrend által megkövetelt bejelentési kötelezettséget is. Adózási jogviszonyokban nem érvényesül tehát a „sas nem vadászik legyekre” elve, a csekély bevételt elérőknek is maradéktalanul teljesíteniük kell adminisztratív kötelezettségeiket, amennyiben hozzá akarnak férni a törvény által biztosított kedvezményekhez. Az EUB döntése (C-566/16, Vámos-ügy kapcsán) szentesíti a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) évekre visszamenő gyakorlatát, amely a bejelentés hiányában adóköteles tevékenységet folytató – és ezen tevékenységeikből származó bevételeiket eltitkoló – magánszemélyek esetében az szja-n, és eho-n túlmenően a legnagyobb terhet jelentő áfakötelezettséget is megállapította. Tette mindezt annak ellenére is, hogy a magánszemély által megszerzett bevétel alatta maradt az alanyi mentesség – az ítélettel érintett időszakban még öt-, illetve hatmillió forint összegű – értékhatárának.

Az Európai Bíróság Vámos-ügyben hozott ítélete tehát elismerte a nemzeti jogalkotó mozgásterét a tekintetben, hogy az alanyi mentesség bevezetése terén az anyagi jogi feltételeken túlmenően adminisztratív kötelezettséget is megszabhat a mentesség alkalmazhatóságának feltételeként. Ez azt jelenti, hogy az alanyi mentesség adta előnyök igénybevételének továbbra is előfeltétele az adóalanyként történő bejelentkezés, és az alanyi mentesség előzetes választása. Az ilyen jellegű választás elmulasztása főszabály szerint utólag már nem pótolható, nem változtatható meg. A törvény szigora alól mindössze azok az esetek jelentenek kivételt, amikor a választás utólagos módosítása az adó, adóalap összegét nem érinti és a korrekció még az adóellenőrzés megkezdése előtt megtörtént.

A jövőben is töretlenül érvényesülni fog tehát az adóhatóság gyakorlatában a régi-új Art-ban alapelvi szinten is megjelenő rendelkezés, amely szerint az adókötelezettséget nem befolyásolja az, hogy egy adott cselekmény vagy mulasztás törvényi rendelkezésbe ütközik. Az előbbi – első ránézésre talán banálisnak tűnő szabály – értelmében a feketegazdaságban tevékenykedőknek is ugyanazzal vagy hasonló adóteherrel kell számolniuk, mint a „rendes” önadózóknak. A különbség „mindössze” annyi, hogy az adókötelezettséget maga az adóhatóság fogja megállapítani, vagy – amennyiben a becslés, mint bizonyítási módszer alkalmazásának feltételei fennállnak – megbecsülni. Az utóbbi esetben a szabálytalanul működő adózóknak azzal is számolniuk kell, hogy az az adóigazgatási eljárásban a főszabály szerint az adóhatóságot terhelő bizonyítási teher megfordul, vagyis az adózóra hárul az emelt szintű ellenbizonyítás terhe. Az adózónak kell alátámasztania , hogy a valódi adóalap kisebb, mint a NAV által valószínűsített.

A friss EUB-ítélet fényében érdemes átgondolni az adószám nélkül az online piactereken ingóságokat értékesítőknek, az air-bnb-zőknek, és további, nem a törvényi előírásoknak megfelelően gazdasági tevékenységet folytató személyeknek, hogy tevékenységüket még a NAV ellenőrzések megkezdése előtt jogszerű keretek közé tereljék.