Váncza József 1960-ban született Budapesten. Diplomáját 1984-ben szerezte a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) Villamosmérnöki Karán, 1994-ben lett a műszaki tudományok kandidátusa. Egyetemi végzése óta a Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézet (SZTAKI) munkatársa, a Mérnöki és Üzleti Intelligencia Kutatólaboratórium társalapítója, 2015-től vezetője. Kutatási területei a mesterséges intelligencia műszaki alkalmazásai, termelésinformatika, kiber-fizikai gyártórendszerek, ember-robot együttműködés, kooperatív és fenntartható termelés hálózatokban. Munkája során mindvégig az egyetemi és kutatóintézeti szféra és az iparvállalatok együttműködését kezdeményezte, az innovációs folyamat gyorsítására törekedett. Három évtizede vesz részt az egyetemi oktatásban, elsősorban a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gépészmérnöki Karán tanít, ahol a Gyártástudomány és ‑technológia Tanszék docense (2007-től). Az International Academy for Production Research (CIRP) rendes tagja (2008-től), ahol a Production Systems and Organisations bizottság volt elnöke 5/6 (2016–2019), a szerkesztőbizottság alelnöke (2021-től). A Magyar Mérnökakadémia (2015-től) és International Academy of Engineering and Technology (AET) tagja (2021-től). Kétszáz feletti tudományos közleményére eddig mintegy háromezer nemzetközi hivatkozást kapott, hét nemzetközi szabadalom részese.
Váncza
2021-ben lett a CIRP Annals – Manufacturing Technology szerkesztőbizottságának elnökhelyettese, nagyapja történetéről pedig a 2021. decemberi Forbes magazin közölt történelmi cikket. 2020 januárjában Monostori Lászlóval, a SZTAKI igazgatójával közösen publikált egy tanulmányt a koronavírus-járvány utáni világ gyártási folyamatairól.
