SysAdminDay: óda a rendszergazdához

Ma épp egy híján huszadszor „ünneplik” világszerte a rendszergazdákat. Ezen a különleges nemzetközi napon egy ismeretlen költő ódájával köszöntjük a rendszergazdákat.

Óda a rendszergazdához

Abban a pillanatban éj és nap között,
mikor a rendszer söröspalackon veti köreit,
s végre a szerver is megpihen,
delíriumos démonok futásideje fújtat részegen
s a jobok démona fekete terminálban hál, és lassul
CPU ideje a monitor zöldjében,
mikor a felhasználók háta mögött zúzzák a biteket,
mikor a bájos byte-ok felfedik legsötétebb árnyait,
s a szerverek pulzusa hanyatt dob
félénk felhasználó szól bűnbánóan,
s füstöt szótagol:
Mit, kivel, hányszor és mikor…

Valami kopog a tápegységben.
Egy hang prézsmitál: »Add meg felhasználói neved!«

A merevlemez feje megremeg,
amott egy szaki logot elemez
a hurokban programrészletek.

Vírusok harapdálják a felleget.

Szaporodó tennivalók.
Igények ütközése.
Szervertermet megrázó tucatnyi elengedés.
Az iszonyat libabőrében
fejlesztés.

Terjed a sötétség, a memóriák velejéig,
hajlana szinte már káoszba fullad…
…A mágus, új gépet barkácsol
alkatrészeket cserélve.