Sok ember között is érezhetjük magunkat magányosnak?

A társas magány jelenségét már sokan sokféleképpen leírták, a lényeg pedig az, hogy akkor is érezhetjük egyedül magunkat, ha vannak mellettünk emberek. Valamilyen kapcsolódás tehát megvan, a probléma az, hogy ez nem olyan, ami jó lehetne.

Társas magány

Az Onlinepszichológus.net pszichológus válaszol rovatába is rendszeresen befutnak az olyan kérdések, hogy miképp lehet az, hogy meglévő kapcsolatok között mégis úgy érezzük, mintha teljesen egyedül lennénk. A kulcs pontosan a hiány érzésében rejlik, ami az egész kapcsolódás fő motívumává emelkedik. Ilyenkor egymás mellett éldegélünk, de valójában nem vagyunk együtt.

Változtatni azonban csak akkor lehet, ha megértjük azt, hogy mitől érezzük magunkat boldogtalannak.

Egyedül a társ mellett: így azonosítható a helyzet

Jellemző ezekre a kapcsolatokra, hogy csak a sekélyes, könnyed kérdések és témák jelennek meg benne, a nehéz, illetve mély kérdések nem merülnek fel a beszélgetések során. Vagy nem kellő mélységben. Nagyon fontos és gyakori élmény, hogy bármilyen helyzet is legyen, valójában csak és kizárólag magunkra számíthatunk.

A társas magánnyal jellemezhető kapcsolatokban a másik fél igényeit sokszor nem veszik figyelembe, például olyankor vagy olyan programot szerveznek, amelyek nem fognak örömet okozni, vagy akár részt sem tud venni rajta.

Hiányzik a kölcsönösség, de ezenfelül a közös hobbi vagy érdeklődés sem feltétlenül jellemző. Gyakran emmilyen szándék nem látható vagy érezhető annak érdekében, hogy a nehézségekre valamilyen megoldás szülessen, mivel az egyik fél gyakran nem érzi ezt problémának.

Van egyáltalán segítség?

Az egyik legfontosabb kérdés, hogy van-e arra motivációnk, hogy valóban megváltoztassuk a pillanatnyi helyzetet. Ez egyáltalán nem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik, hiszen a társas magányban való maradásunkat több olyan dolog is befolyásolhatta, mint például a kapcsolat fenntartásából származó előnyök, illetve az új útra lépés miatt érzett félelem.

Egy kapcsolatot nézve változások eredendően akkor érhetők el, ha a benne lévő felek mind el szeretnék érni azokat. Ahhoz, hogy másképp működjenek a dolgok, egyrészt nyitni kell egymás felé, másrészt el kell fogadni, hogy energiát kell szánni a feladatra.

A változás irányába haladva a feleknek meg kell tanulniuk azt, hogy elmondják az érzéseiket, s ugyanígy fogadni is tudják, amikor a másik fél részéről érkeznek. A közös idő, s azok az élmények, amelyeket közben együtt átélhetünk, összekovácsoló erejűek, így ezekre, valamint kitalálásukra és megszervezésükre is nyitottnak kell lenni. Jó ötlet a dunsztosüvegben gyűlő programötlet, amiből akár mindig, akár elakadás esetén lehet húzni.

Az egymásra való odafigyelés, akár egy aprósággal, akár egy kérdéssel, odafordulással nagyon fontos alkotóeleme minden kapcsolatnak. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a saját vágyainkat és elvárásainkat is át kell gondolnunk. Amennyiben azok ellentmondóak, akkor értelemszerűen nem várhatjuk mindegyik teljesülését. Maradjunk hát a realitások talaján, és hangolódjunk egymásra!