Sherlock Holmes és dr. Watson már több mint egy évszázada nyűgözik le történeteikkel a krimirajongókat. A zseniális nyomozó – aki csupán pontos megfigyeléseire és kristálytiszta logikájára támaszkodva derítette fel a legrejtélyesebb ügyeket – és hű társa most a szerverkihelyezés dzsungelében fog segítséget nyújtani az eligazodáshoz.
Holmes órák óta szótlanul ült, hosszú, keskeny hátát a billentyűzet fölé görnyesztve. A szalonban ismerkedett új számítógépünkkel, míg én korábbi kalandjainkról készült jegyzeteimet rendezgettem. Fejét mélyen leszegte, ahogy a monitorra összpontosított. Onnan, ahol én ültem, úgy festett, mint egy fakószürke hajú, az egérpucolásban megfáradt anorexiás rendszergazda. Hirtelen megszólalt a kapucsengő.
– Nos Watsonom – nézett fel – már ismeri a módszereimet, így biztos meg tudja mondani ki csengetett?
– De hisz ez pofonegyszerű! Véletlenül jól megfigyeltem a lépteket, ketten jöttek, férfiak. A csöngetés rövid volt, de határozott, igaz mielőtt csöngettek volna, egy rövid ideig tétováztak, informatikusok lehetnek.
– Mire alapozza a megállapításait kedves Watson – kérdezte Holmes meglepetten.
– Ó, még a nevüket is meg tudom mondani
– Elkápráztatna vele doktorom, de kötve hiszem, hogy erre az ördöngösségre képes volna – s, nagy örömömre némi tanácstalanságot véltem felfedezni barátom arcán.
– Pedig ha a szimatom nem csal, akkor épp Vashegyi Zoltánt és kollégáját, Nagy Konrádot engedi be Mrs. Hudson, a házvezetőnő.
Holmes nem kapott levegőt. Vékony, merész metszésű orra, amely oly elszánt kifejezést kölcsönzött arcának, dühödten rezgett. Csak kiváló neveltetése miatt volt képes uralkodni magán. Ekkor két úriember jelent meg a szalon ajtajában. Tovább fokoztam a hatást.
– Uraim, dr. Watson vagyok. Hadd mutassam be önöknek Sherlock Holmesot a nagy detektívet! Holmes, Vashegyi úr, szerver hoszting üzletág igazgató és Nagy úr, technikai igazgató, mindketten az Enternet 2001 Kft-től.
– Elképeszt Watson, most már ne csigázzon, honnan tudta mindezt – nézett rám szúrós szemekkel.
– Nyugodjon meg kedves Holmes, egyszerű a dolog. Tegnap én kértem meg a két urat e-mailban, hogy némi felvilágosítással segítsenek szerver hoszting ügyben.
– Ah, így már értem! Ezek a XX. századi technikai csodák elkápráztatnak – sóhajott fel megkönnyebbülten Holmes. Uraim, kérem, foglaljanak helyet! Mi ez a szerver hoszting dolog – fordult a vendégeinkhez, s látszott újra elemében van.
– A kiszolgáló számítógépeket, a szervereket vagy a cégek telephelyén, vagy úgynevezett szerverhotelekben üzemeltetik – kezdte a választ Vashegyi Zoltán, ám Holmes türelmetlenül közbe kérdezett. Megnyugodva láttam, a barátom a régi.
– Miért jó, ha a szerver kikerül egy szerverhotelbe?
– Két fontos ok miatt – válaszolta Nagy Konrád. – Az első, ha egy szerver el kell érni a vállalaton kívülről, a kollégák a terepen dolgoznak. Pláne, ha több telephely van. Ha tíz-tizenöt telephelyről szeretnénk elérni egy adott vállalati szervert, akkor azt érdemesebb egy co-location központban elhelyezni. Itt a Budapest Internet Exchange-re (BIX) csatlakozva a legtöbb szolgáltató száz megabites sebességet allokál a szervereknek, ami azt jelenti, hogy sávszélességi problémák csak extrém igények esetén léphetnek fel. Sávszélesség: nagyobb cégek bérelt vonal, tíz megabit, ami komolyabb felhasználószámnál már akár kevés is lehet. ADSL: reménytelen a feltöltési sebesség alacsony volta miatt.
– Egy pillanat – szakította félbe Nagy Konrád válaszát Holmes. – Watsonom, kérem gyűjtse össze az interneten a magyarországi szerver hoszting szolgáltatókat – fordult hozzám minden idők talán legnagyobb detektíve, majd a folytatásra bíztatta az Enternet szakemberét.
– A második a biztonság – folytatta a technikai igazgató a válaszadást. – A legtöbb szervezetnek nincs lehetősége arra, hogy felépítsen magának egy minden igényt kielégítő szerverszobát, központot. A minden igénybe beleértem a tűzvédelmet, a klimatizációt, az olyan szintű szünetmentes áramellátást, amire a co-location szolgáltatók képesek. A vállalatoknál gyakori, hogy a szervert egy 500-1000 VA-es szünetmentes tápegységgel – úgynevezett UPS-sel – „védik”, ami öt-tíz percig képes árammal ellátni a számítógépet, ez legtöbbször elég a szerver leállásához, de amikor nem, akkor nagy tud lenni a baj. A kihelyezett szerverközpontokban kétszintű tápellátásnak kell lennie. Ugyanúgy van UPS, mint az előbbi példában, de itt sok száz kilo-voltamperes teljesítménnyel. Ennek a szintnek ráadásul csak annyi a feladata, hogy addig tartson ki, amíg beindul a másodi szintű védelem, az aggregátor. Innentől pedig már csak a dízel mennyiségén múlik, hogy meddig tarthat az áramszünet. Ilyen üzembiztonság megteremtése gazdaságosan, csak a legnagyobb vállalatoknál lehetséges.
– És mi szól a saját telephelyen történő üzemeltetés mellett – előzött meg a kérdéssel Holmes.
– A közvetlen hozzáférés. Ez a legfontosabb érv, ami miatt sok rendszergazda ódzkodik a szerverkihelyezéstől. Ha ugyanis hiba, leállás esetén nem lehet IP alapon elérni a szervert, akkor az valóban gondot okozhat. Korábban ilyen esetben telefonon kért az ügyeletestől egy újraindítást, és ha szerencséje volt, akkor elhárult a probléma. Ha nem, akkor indulhatott a szerverközpontba megbirkózni a problémával. Persze ma már ez sem igazi érv a saját telephelyen való üzemeltetésre, mert léteznek olyan konzolmegoldások, amelyek olcsók, és függetlenek az IP kapcsolattól, vagyis akár otthonról is úgy érheti el a szervert, mintha a gép előtt ülne. Ezekkel a konzolmegoldásokkal akár a gép BIOS-át is lehet állítgatni, azaz jóval többet tudnak, mint a jól ismert terminál programok – mondta Nagy Konrád.
– Rendben, értem. Tegyük fel, hogy elhatároztuk a szerverünk kihelyezését. Mi alapján válasszunk co-location szolgáltatót – érdeklődött tovább Holmes.
– A legfontosabb az, hogy tudjuk miért akarjuk kihelyezni a szervert. Más-más igényt támaszt például egy játékszerver, egy adatbázisszerver, vagy egy webszerver. A különböző típusoknál különböző a rendelkezésre állás, a sávszélesség igénye. Nagyon nem mindegy az ár. A spektrum ezen a téren a havi tízezer forinttól a csillagos égig terjed. Nagy hiba azonban csak az ár alapján dönteni. Van olyan szolgáltató, amely a meghirdetett – és nagyon olcsó – árba nem számítja bele a szünetmentes tápellátást, vagy a hálózati kapcsolatot.
– Igen. Több szolgáltatótól kell ajánlatot kérni. Ilyenkor azt tapasztalhatjuk, hogy egyes ajánlatok értelmezhetetlenek lesznek. Ezeknél nem lehet pontosan megállapítani, hogy milyen szolgáltatásokat kínálnak mekkora összegért. Ezekkel ne foglalkozzunk. Aztán kaphatunk olyan ajánlatot is, amikor a konzultációk során az az érzés hatalmasodhat el rajtunk, hogy ennek a szolgáltatónak, mi nem is vagyunk igazán fontosak. Gondolom azért, mert már annyira megy a szekerük, hogy úgy gondolják, diktálhatnak nekem. Érdemes tudakozódni, hogy milyen belföldi és nemzetközi sávszélességgel rendelkezik az adott szolgáltató. Döntő lehet, hogy e kapcsolatok redundánsak-e? Ezen kívül még számtalan paramétert, és azt venném figyelembe a döntés előtt, hogy milyen többletszolgáltatásokat képesek nyújtani – javasolta Nagy Konrád.
– A számtalan paraméterre, többletszolgáltatásokra mondana példát – kérdezte Holmes némi tűnődés után.
– Mielőtt bárkivel szerződnénk, rá kell kérdezni a tápellátás stabilitására, a klímahelyzetre. Ezek döntőek a szolgáltatás minőségében – jelentette ki Vashegyi Zoltán. – Apróságnak, már-már kukacoskodónak tűnik, de ilyen paraméter például, hogy ki végezte a kábelezést az adott szolgáltatónál. Nagyon-nagyon kevés olyan céget ismerünk Magyarországon, amelyik ezt az alapvető munkát kifogástalan minőségben, minőségi eszközökkel, jó áron eltudja elvégezni, úgy, hogy komoly referenciákat is fel tudjon mutatni. Olyannyira kevés ilyen céget ismerünk, hogy annak számossága nem haladja meg az egyet. A plusszolgáltatásoknál fontos tudni, hogy kínálnak-e például mentési, vagy rendszergazdai szolgáltatást. Még, ha az induláskor nincs is szükségem ezekre, jó tudni, hogy ha nő az igényem, akkor azt ki tudják elégíteni.
– Az állva maradt ajánlatok között hogyan érdemes dönteni – kotyogtam közbe, de láttam Holmes nem neheztel. Büszkeséggel töltött el, hogy talán Ő is ezt kérdezte volna.
– Keresni kell olyan ismerőst, akinek vannak tapasztalatai az adott cég tevékenységéről. Ha nincs ilyen, vagy ellentmondóak a tapasztalatok, érdemes internetes fórumokon keresgélni, itt egészen őszinte véleményekre lehet időnként bukkanni. Mi – amikor másfél éve elkezdünk ezzel a tevékenységgel foglalkozni -, azt a feladatot adtuk a rendszergazda kollégáknak, hogy gyűjtsék össze a fórumokról azokat a véleményeket, amelyek a szerverhoszting szolgáltatók hibáit taglalják. Ismerni akartuk ezeket, hogy nálunk ilyen hiányosságok ne forduljanak elő – jelentette ki Vashegyi Zoltán.
– Milyen egyéb tényező befolyásolhatja a döntést – érdeklődött tovább Holmes.
– Nagyon fontosak – ugyanúgy, mint a hétköznapi életben – az első benyomások. Nagyon nem mindegy ugyanis, hogy a szerződés előtti személyes találkozón érezzük azt, hogy a szolgáltató segít feltérképezni az igényeinket. Ha azt érezzük, hogy nem mi vagyunk a fontosak, hanem csak a pénztárcánk, álljunk tovább azonnal. Persze a valódi tapasztalatokat csak a szerződés megkötése után szerezhetjük. Komoly gondoktól szabadulhatunk meg, ha nem kötjük le magunkat hosszabb időre. Kössünk határozatlan időre szerződést, és teszteljük a szolgáltatót. Próbáljuk ki, mennyi idő alatt és hogyan teljesítik a kéréseinket. Teszteljük a szolgáltató operátorait, ha szakmai, vagy kommunikációs problémákat tapasztalunk, azonnal váltsunk szolgáltatót. Ha viszont kultúráltan és gyorsan teljesítik a kéréseket, akkor nyugodtan kössünk hosszú távú, s ráadásul olcsóbb szerződést.
– Ahogy nézem Watson barátom táblázatát, nagyon sok társaság foglalkozik co-locationnel. Ahogy látom az Enternet is. Uraim, önök kit ajánlanának jó szívvel, magukon kívül természetesen – tette fel az utolsó kérdését a barátom.
– De drága Holmes! Ez az a kérdés, amire nem lehet jól válaszolni – mentettem ki a netes szakembereket a válaszadás kötelezettsége alól.
