Az y generáció tagjai komoly elvárásokkal lépnek ki a munkaerőpiacra, amelyhez a munkaadóknak is alkalmazkodniuk kell – fogalmazódott meg a napokban a Microsoft kerekasztal beszélgetésen. A Microsoft komoly hangsúlyt helyez a fiatal munkavállalók alkalmazására, de a vállalat szerint jelentős munkaerő-piaci potenciált jelent a női pályaorientáció erősítése is. Az y generáció tagjai – az 1980 után születettek – magas elvárással lépnek ki a munkaerő-piacra, és a munkahelyeiken ugyanazokat a technikai feltételeket várják el, amelyekhez otthon és a tanulmányaik során hozzászoktak – hangzott el azon a kerekasztal beszélgetésen, amelyet a „Meet Microsoft: A jövő munkahelye” nevű nyílt napon rendeztek Budapesten.
A redmondi cég közleménye szerint az y generáció tagjainak nagy többsége – Nyugat-Európában 78, Közép és Kelet-Európában 92 százaléka – véli úgy, hogy az informatikai tudása megkönnyíti számára az álláskeresését, és ugyanilyen arányban részesítik előnyben azokat a vállalatokat, amelyek a legújabb technológiai eszközöket biztosítják a munkavégzéshez. A rutinos Microsoft Office felhasználók, így a most és a jövőben végző egyetemisták számára – akik Magyarországon a Tisztaszoftver Program keretében jutottak ingyenes Office 365 ProPlus programcsomaghoz – például már ismert lesz a csoportos dokumentumszerkesztés, a kollaboráció és a fájlokat pedig csak a felhőbe mutató hivatkozásként osztják meg a munkatársaikkal.
Vélemény
Csak egy példa, hogy mennyire káros, hogy az oktatásban egyeduralkodók a Microsoft szoftverek. (Ez ügyben természetesen nem a Microsoft a bűnös, hanem a mindenkori oktatáspolitika.) Volt szerencsém egy frissen alakult mérnöki irodában segítenem az indulást. Mivel az informatikára szánt pénzt a hardverek és a Windows operációs rendszer beszerzésére elköltötte a társaság, a cégvezetés úgy döntött, hogy amelyik szoftvernél lehetséges, ott szabad szoftvert fognak használni. Kézenfekvőnek tűnt a LibreOffice választása a Microsoft fizetős megoldása helyett, ám a felvett frissen végzett gépészmérnökök képtelenek voltak a Microsoft Office-tól eltérő irodai csomaggal dolgozni. Ha az alternatív szoftverben egy funkció, egy ikon nem a Microsoft Office-ban megszokott helyen volt található, akkor leállt a munka, s már-már hisztérikusan követelték, hogy a munkáltató költsön el tízezreket a már megtanult, megszokott Microsoft szoftverre. Képtelenség volt meggyőzni őket arról, hogy ugyan némi erőfeszítést valóban kíván az új szoftver kezelésének megtanulása, ám cserében újabb képességre, „skillre” tehetnek szert: nem és nem. Sajnálatos, de a most piacra lépő műszaki értelmiségünk is képtelen egy úgy új, a megszokottól némileg eltérő szoftver kezelésének megtanulására.
Hozzászólás a "Vélemény"-hez
Nagyon aktuális fölvetés. A HCI-vel (Human Computer Interaction-nel, azaz a az Ember és Gép párbeszédével) foglalkozók felfogása szerint azonban nem az MS egyeduralkodása az "ősbún", hanem a HCI-szabványok hiánya.
Az azonos funciók menűpontjainak, ikonjainak, bizony, ogyanott kellene lennie és ugyanúgy kellene kinéznie a különféle gyártók hasonló profilú termékeiben. Enélkül ugyanis valóban képtelenség hatékonyan dolgozni.
Képzeljük el, milyen lenne a zongoraművészet, ha minden régióban egyéni elrendezésű és hangolású klaviatúrakiosztást készítenének a helyi handszerkészítő mesterek. A tiszántúli zenész nem tudna játszani, legföljebb pötyögni egy dunántúli zongorán. Volt ilyen időszak, kb. a 17. század közepéig tartott. Utána kezdődött a szabványosodás, melynek egyik csúcsa a "jóltemperált hangolású" klviatúra volt. Erre írta Bach a „Das Wohltemperierte Klavier”-t. Itt vett vett lendületet az a forradalom, amit európai zenekultúrának nevezünk.
Az információtechnológiában még nem született meg a „Das Wohltemperierte Klavier”, és mindannyian nyűglődünk a különböző HCI-k különbségei miatt.
Ezeket a különbségeket ugynis sajnos nem lehet intelligenciával, tanulással, ésszel, szorgalommal, hozzáálással, gondolkodással, fegyelemmel, stb. áthidalni. Az interakt0vitás olyan, mint a hangszerjáték: nem tudatos, hanem motorikus mozdulatokból áll, hosszú idő alatt meg kell szokni, be kell gyakorolni. A munkahely pedig nincs fölkészülve arra, hogy a dolgozók ilyennel időzzenek. Hogy munka helyett a munkaeszközüket gyakorolják. Az ezzel kapcsolatos főnöki értetlenség pedig valóban, hisztérikussá teszi a dolgozni akaró dolgozót.
A Neumann János Szám0tógép-tudományi Társaság "E-szolgáltatások minősége" szakosztályában foglalkozunk a kérdéssel: dolgozni kell azon, hogy a „Das Wohltemperierte Klavier” valamikor majd az információtechnológiában is megjelenhessen.
Szívemből szólt a szerkesztő úr! Szerencsére az informatika nem csak Microsoftból áll, és az életben más informatikai eszközt is használnak, megtanulnak. A gondolkodási restség azért csak az oskola műve, gyakori a "mi olyat nem tanultunk/régen volt valami hasonlóról szó, de csak érintőlegesen" felkiáltás. A szellemi deszkamodellek, az új vagy csak még általuk nem ismert megoldások megkeresésének vágya mintha kihalt volna. De amíg az eszük megvan hozzá, és szerencsére jócskán megvan, addig van remény.