A PreGa agrárinformatikai konferencián az a senki által nem is sejtett igazság derült ki, hogy a több ezer éves múltra visszatekintő mezőgazdaság és az alig pár évtizedes informatika kiválóan együtt tud működni. Sőt még arra is fény derült, hogy az informatika csak a megoldást tudja szállítani, de a problémát a nyitott szemmel járó szakember tudja meghatározni. A konferencián elhangzottak szerint Magyarországon is programozott és automatikus rendszer termel ipari mennyiségben gombát, rengeteg gazda földjét két centiméter pontosságot tartani képes automata traktorok szántják, gondozzák. Van olyan gazda, aki drónra szerelt elektrospektrométerrel méri a gabona cellulóztartalmát, hogy műtrágyát csak a szükséges helyre kelljen szórni. Az informatikai és infokommunikációs eszközök beépülését a mezőgazdaságba precíziós gazdálkodásnak nevezik, és sajnos még a legtöbb agronómus sem ismeri egészen, de a lényege a költségcsökkentés, a hozamtöbblet és a környezetvédelem modern technológiával — és valljuk be az marha jól hangzik (hogy stílusosak legyünk).
És tényleg: a precíziós gazdálkodással nincsenek átfedések a vetésnél, szépen zárulnak a sorok, mindenhová csak annyi műtrágya jut, amennyi éppen arra a négyzetcentiméterre szükséges. Betakarításkor csökken a szemszállításra váró szerelvények állásideje, hiszen már a kombájn számítógépe jelez a pótkocsis traktornak, majd amikor melléér, teljesen átveszi az irányítását is, sőt, akár három együtt dolgozó kombájnt is vezérelhet egy tabletről egyetlen ember. A traktoros akár ki is szállhatna. Mindeközben a learatott termény nedvességtartalmát másodpercenként több százszor méri meg egy szenzor, mire a pótkocsi lebillenti a magokat a terményszárítónál, annak működését is beállítják a számítógépek. Aratás alatt pedig készülnek a digitális térképek, amiből a gazda pontosan látni fogja termőföldje adottságait, s egyben elkészül a következő év tápanyag-utánpótlási terve is. Nincs felesleges vetőmagvásárlás, vegyszerpazarlás, gázolaj-pocsékolás. Álom.
