A „nigériai típusú” csalás a megtévesztés egyik legrégebbi, XIX. század végén elterjedt formája, amit nigériai levelekként vagy 419-es átverésként is említenek. Kezdetben hagyományos, postai úton vagy faxon terjedt, de mára az internet és az e-mail terjedésével ennek a csalástípusnak is az online tér vált a fő platformjává. A nigériai csalások során az elkövetők valamilyen megtévesztő kommunikációval pénz utalására veszik rá az áldozatukat. A levelekben jellemzően segítséget kérnek az elkövetők: menekültek vagyonának vagy jogtalanul elvett örökség visszaszerzéséhez, valamilyen okból átmenetileg hozzá nem férhető összeg megszerzéséhez és így tovább.
Közösségimédia-oldalakon, online társkereső portálokon terjed a nigériai csalás azon változata, melynél az elkövető romantikus kapcsolatot épít fel leendő áldozatával, mielőtt valamilyen megható történettel pénzt kér tőle. Hogy a történet hihetőbb legyen, előfordulhat, hogy a csalók nemzetközi átutalást kezdeményeznek, amit aztán visszavonnak, így mutatva, hogy az összeg valójában rendelkezésre áll, csak a levélben jelzett adminisztratív nehézség áll a kifizetés útjában. A levélben kért segítség kizárólag egy bizonyos pénzösszeg átutalását jelenti.
Mindezért későbbi busás jutalmat ígérnek, amit azonban a károsultak végül nem kapnak meg, de a befizetett összeget elvesztik. Az is egy bevett forma, hogy a vagyon kimenekítéséhez a címzettnek meg kell adnia a bankszámlaadatait, aminek az eredménye természetesen nem az, hogy pénzösszeg érkezik rá, ellenkezőleg: az elkövetők immár hozzáférnek a bankszámlához, így akár le is nullázhatják azt.