Bár a digitális üdvözlőlapok egyre népszerűbbek és könnyen kiszoríthatják a valódi „offline” képeslapokat, s bár már régóta léteznek digitális húsvéti tojások, viszonylag kicsi az esélye, hogy ilyet kapjunk mostanában. Azért, mert komoly programozói tudás szükséges, az előállításukhoz, ráadásul nem is szabad dokumentálni a tojás elérhetőségét, mert oda a meglepetés. A számítástechnikában ugyanis húsvéti tojásoknak nevezzük az olyan üzeneteket, grafikákat, hanghatásokat vagy a program viselkedésének szokatlan változását, amelyeket viccként vagy a program készítőinek felsorolásáért helyeztek el. Ezek akkor jelennek meg, amikor a felhasználó bizonyos nem dokumentált parancssort, egérkattintást, billentyűparancsot vagy egyéb hasonló cselekvést hajt végre. A húsvéti tojás kifejezés egy korábbi jelentése az olyan rejtett üzenetekre volt értendő, amelyeket a program kódjában helyeztek el viccként az olyan emberek számára, akik visszafordították vagy böngészték a kódot. Egy közismert húsvéti tojást található néhány Unix operációs rendszerben: a „make love” („szeretkezz”) parancsra a „not war?” („ne háborúzz?”) üzenettel reagál („make love – not war” – az amerikai békemozgalmak legismertebb szlogenje). Míg nagyon sok számítógépes húsvéti tojást találnak a szoftverekben, néha a hardverekben vagy bizonyos eszközök belső vezérlőprogramjában is megjelenhetnek. Néhány személyi számítógépben a BIOS ROM is tartalmaz húsvéti tojásokat. A hardveres tojásokra talán az egyik leghíresebb példa a HP ScanJet 5p lapolvasó, amely – ha különleges módon kapcsoljuk be – az Örömódát játssza el a léptetőmotor előadásában; a különböző hangokat a motor sebességének változtatása adja – írja a Wikipedia.
Nem egyszerű digitális húsvéti tojást adni, vagy kapni
