Kitért arra is, hogy a közösségi műhelyekben a készségeket és a képességeket úgy oktatják, hogy a gyermekek észre sem veszik, hogy tanulnak. A műhelyekben úgy lehet oktatni, hogy a szakmáknak a jelentőségét egyre jobban hangsúlyozzák és nem tantárgyakban, hanem a szakmáknak az elsajátításában gondolkodnak. Hozzáfűzte, hogy ehhez kell a kreativitás, a problémamegoldó képesség, az érzelmi intelligencia, az együtt gondolkodás és az egymásra figyelés. Ezek azonban mind megteremtődnek a digitális közösségi alkotóműhelyekben – mondta. Beszélt arról is, hogy ezek a műhelyek a tehetséggondozásban és a felzárkóztatásban is segítenek. A tehetséggondozásban azért, mert a gyermekek olyan eszközökkel dolgozhatnak, amelyekkel máshol nem, a felzárkóztatásban pedig azért, mert fenn tudja tartani az érdeklődést a gyermekben.
Nehéz eldönteni, hogy a helyettes államtitkár magától mond ennyi blődséget, vagy a szövegírók égetik Pölöskeinét. Rémisztő belegondolni, hogy ennyi telik attól, aki a terület felelőse, és még rémisztőbb, ha az önálló gondolatok hiányában csak ezt sikerült a szövegíróknak megalkotniuk. Nem csoda, hogy a szakképzés helyzete olyan, amilyen. -szerk-