A dinoszauruszok sokáig uralták a szárazföldi ökoszisztémáit, de az eredetük, hogy mikor és hol jelentek meg először máig rejtély volt. Volt?
A kutatók most egy meglepő helyszínt javasolnak a dinoszauruszok születési helyére, a jelenleg legrégebbi ismert dinoszaurusz fosszíliák helyeire, e korai formák evolúciós kapcsolataira és a Föld földrajzára alapozva a triász időszak alatt. E szerint a helyszín a mai Szahara sivatag és az Amazonas esőerdő régióit öleli fel, amelyeket ma több ezer kilométer és egy óceán választ el egymástól a lemeztektonikának nevezett geológiai folyamatnak köszönhetően.
„Amikor a dinoszaurusz fosszíliák először jelentek meg a Föld összes kontinense a hatalmas szuperkontinens, a Pangea része volt. A dinoszauruszok e földtömeg déli részén, a Gondwana néven ismert területen alakultak ki” — véli Joel Heath, a University College London és a londoni Természettudományi Múzeum paleontológiai doktorandusza, a Current Biology című folyóiratban megjelent tanulmány vezető szerzője. „Kutatásunk azt sugallja, hogy valószínűleg a Gondwana alacsony szélességű, az Egyenlítőhöz közeli régióiból származnak, egy olyan területről, amely ma Dél-Amerika északi részét és Afrika északi részét foglalja magába” — tette hozzá Heath.
A legkorábbi ismert dinoszaurusz fosszíliák nagyjából 230 millió évvel ezelőttről származnak, köztük az argentin Eoraptor és Herrerasaurus, a dél-brazíliai Saturnalia és a zimbabwei Mbiresaurus. Miközben bizonyos, dinoszauruszként meghatározó tulajdonságaik közösek voltak, számos különbséggel rendelkeztek, ami arra utal, hogy már több millió éves dinoszaurusz-evolúció zajlott le.
A dinoszauruszok nagyjából 245-230 millió évvel ezelőtt jelentek meg
„Míg a korábbi kutatások Dél-Amerika déli részére és Afrika déli részére összpontosítottak, mint a dinoszauruszok származási területére, a fosszíliáik első felbukkanásának helye alapján, azt javasoljuk, hogy a fosszíliák feljegyzéseiben lévő jelentős hiányosságok – különösen a mai Szahara sivatagot és az Amazonas esőerdőit is magában foglaló régiókban – lehetőséget rejtenek arra, hogy felfedjék, hol éltek a legkorábbi dinoszauruszok” — mondta Heath.
A kutatók szerint a dinoszauruszok valószínűleg 245-230 millió évvel ezelőtt jelentek meg, amikor ezek az egyenlítői régiók rendkívül forróak és szárazak voltak. „Valószínűleg sivatagok, szavannaszerű élőhelyek és esetleg erdős, szezonális erdőtüzekre hajlamos területek tartoztak ide. Korábban úgy vélték, hogy a dinoszauruszok nem voltak jelen ezekben a zord környezetekben” — állítja Heath.
Ebből az időből és régióból származó fosszíliák ritkák. Ennek oka lehet, hogy a körülmények nem voltak ideálisak a szárazföldi állatok maradványainak megőrzéséhez, vagy pedig az, hogy a kövületeket tartalmazó kőzeteket még nem fedezték fel — mondta Heath. Az olyan régiók, mint az Amazonas és a Szahara szintén nehezen kutathatók a paleontológusok számára a sűrű erdők, a hatalmas sivatagok és a logisztikai kihívások miatt. A dinoszauruszok a primitívebb hüllőkből fejlődtek ki a Föld legnagyobb tömeges kihalási eseménye után, amelyet a perm időszak végén, mintegy 252 millió évvel ezelőtt szélsőséges vulkanizmus okozott.
Nyasasaurus reprezentálja, hogyan nézhettek ki a legkorábbi dinoszauruszok
„A dinoszauruszok a csontvázuk bizonyos tulajdonságai miatt egyedülállóak. Felegyenesedve álltak, a lábaik egyenesen a testük alatt, mint az oszlopok, ami segítette őket a hatékony járásban és futásban. Különleges csípőjük is volt, ami megkülönböztette őket más hüllőkétől. A testüket a gyorsaság és a mozgékonyság érdekében alakították ki, a fogazatuk pedig a különleges táplálkozáshoz alkalmazkodott” — közölte Heath, megjegyezve, hogy más hüllők szétterpeszkedő lábakkal rendelkeztek. A Herrerasaurus például hat méteres ragadozó volt, míg az Eoraptor kutyaméretű mindenevő.
„Ezek a specializált tulajdonságok nem egyik napról a másikra jelentek meg. Évmilliók alatt fokozatosan fejlődtek ki az idősebb, primitívebb hüllőkből. Azonban még nem találtuk meg azokat az átmeneti fosszíliákat, amelyek megmutatják, hogyan történtek ezek a változások, így evolúciós történetük egyes részei rejtélyesek maradtak” — mondta Heath. Szerinte egy rejtélyes kétlábú lény, a Nyasasaurus Tanzániából, amelyet töredékes fosszíliákból ismerünk, és amely talán 240-245 millió évvel ezelőttről származik, reprezentálja, hogyan nézhettek ki a legkorábbi dinoszauruszok. A dinoszauruszokat kezdetben más állatok szorították háttérbe, köztük a nagy krokodilok – szárazföldi és félvízi – rokonai, valamint különböző növényevők, köztük az emlősökkel rokon elefánt méretűek és a négylábú páncélos hüllők.
„A dinoszauruszok kicsiben kezdték, és a triász idején kisebb szerepet játszottak az ökoszisztémáikban. A nagyobb, dominánsabb állatok árnyékában éltek. A dinoszauruszoknak azonban volt néhány előnyük, például gyorsak, mozgékonyak és alkalmazkodtak a különböző környezetekhez. Aztán körülbelül 200 millió évvel ezelőtt egy hatalmas kihalási esemény sok versenytársukat kiirtotta, lehetővé téve a dinoszauruszok számára, hogy átvegyék a domináns szárazföldi gerincesek szerepét” — mondta Heath.