A szerzők kimutatták, hogy ezek a navigációs vázak struktúrájukban hasonlítanak az olyan valós hálózatokhoz, mint amilyen például az internet, a szervezet anyagcsere-hálózata, az emberi agy szerkezeti hálózata, a magyar útvonalhálózat, az amerikai légiforgalmi hálózat, és nagymértékben meg is találhatók bennük. A tanulmány rávilágított arra, hogy a navigációs vázak alapján a valós hálózatokban könnyen azonosíthatóak azok a hiányzó kapcsolatok (számuk tipikusan csak néhány százalékát teszi ki a már létező összes kapcsolat számának), amelyekkel az adott hálózat maximálisan navigálhatóvá tehető.
A játékelméletben Nash-egyensúlynak nevezik a részt vevő játékosok egyéni stratégiáinak olyan összességét, amelyre igaz, hogy minden egyes játékos aktuális stratégiája a legjobb választ jelenti a többi játékos aktuális stratégiájára. Ebből következik, hogy amennyiben a többi játékos egyike sem módosítja az aktuális stratégiáját, akkor az adott játékosnak sem érdemes ezt tennie, mert nem járna jobban a változtatással. Nevét a felfedező, John Forbes Nash amerikai matematikusról kapta, aki ezért az eredményéért a magyar származású Harsányi Jánossal és Reinhard Selten német közgazdásszal 1994-ben megosztott közgazdasági Nobel-emlékdíjban részesült.