Lenyűgöző részletességgel térképezték fel a Sculptor-galaxist

Az Európai Déli Obszervatórium óriástávcsöve egy minden eddiginél részletesebb, rendkívüli felvételt készített a Sculptor-galaxisról.

A Tejútrendszerhez hasonló felépítésű Sculptor-galaxis, vagy hivatalos nevén NGC 253, különleges helyet foglal el a csillagászok vizsgálati listáján. Míg a saját galaxisunkról, a Tejútrendszerről belülről szemlélődve sosem készíthetünk teljes képet, addig a Sculptor tökéletes pozícióban található ahhoz, hogy kívülről, egészében tanulmányozhassuk.

Az Európai Déli Obszervatórium (ESO) chilei központú Very Large Telescope (VLT) óriástávcsövének ötven órányi megfigyeléséből készült egy minden eddiginél részletesebb, rendkívüli felvétel a Sculptor-galaxisról. A kép nem kevesebb mint 4000 különböző színben mutatja meg a galaxist, mindegyik egy-egy adott hullámhosszhoz tartozó fényspektrumnak felel meg.

Miért pont a Sculptor? Egy tökéletes galaktikus hídfőállás

A Sculptor körülbelül tizenegy millió fényévre van a Földtől, így viszonylag közeli célpontnak számít a csillagászati térképen. Mérete és tömege szinte megegyezik a Tejútrendszerével, sőt a spirális szerkezete és központi rúdja is hasonló. Ami azonban igazán izgalmassá teszi a kutatók számára, az a kiemelkedő csillagkeletkezési aktivitás: a Sculptor évente kétszer-háromszor több új csillagot hoz létre, mint a mi galaxisunk.

A friss képek alapján a csillagkeletkezések közel harminc százaléka a galaxis központi régiójában, egy úgynevezett csillagrobbanási zónában zajlik. Itt színpompás gáz- és porfelhők tanúskodnak arról, hogy folyamatosan születnek új csillagok.

Enrico Congiu, a kutatás vezető szerzője és az Európai Déli Obszervatórium csillagásza szerint a Sculptor azért különleges célpont, mert „elég közel van ahhoz, hogy hihetetlen részletességgel láthassuk, ugyanakkor elég távol, hogy egyszerre belássuk a teljes galaxist”. Ez a kettősség lehetővé teszi, hogy összekössék a Tejútrendszer belső fizikájának tanulmányait a távolabbi galaxisok nagyléptékű megfigyeléseivel.

Több ezer szín, új titkok és galaktikus mozgások

A mostani megfigyelés során a MUSE (Multi Unit Spectroscopic Explorer) műszert használták, amely képes a fényt ezerféle színre bontva elemezni. Ez azért fontos, mert a fiatal csillagok kékesebb, az idősebbek vörösesebb fényt bocsátanak ki, így a csillagpopulációk kora és összetétele pontosan feltérképezhető.

Nemcsak a csillagokat vizsgálták, hanem a galaxisban található ködöket, porfelhőket és intersztelláris gázokat is. Ezek a különböző gázok ugyanis specifikus hullámhosszokon világítanak, és árulkodnak a bennük található elemekről, valamint arról is, hogy mi váltja ki a fénylésüket. Kathryn Kreckel, a Heidelbergi Egyetem csillagásza szerint ezek az adatok kulcsfontosságúak a galaxis szerkezetének és működésének megértéséhez.

A vizsgálat első eredményeit a planetáris ködökre vonatkozóan publikálták. Ezek a fénylő gázfelhők olyan csillagok életének utolsó szakaszában keletkeznek, amelyek a külső rétegeiket ledobják. Noha nevükben szerepel a „planetáris” szó, a bolygókhoz semmi közük sincs. Ezek a ködök viszont segítenek a távoli galaxisok pontos távolságának meghatározásában.

A Sculptor nem csak tudományos célpont

A Sculptor-galaxis az elsőként felfedezett galaxisok egyike, amelyet még a XVIII. században fedezett fel Caroline Herschel, a híres csillagász William Herschel húga. Bár nem annyira közismert, mint az Androméda-galaxis vagy a Magellán-felhők, a csillagászati közösségben „déli égi szomszédként” emlegetik.

A mostani felvétel különlegessége, hogy nemcsak tudományos jelentőséggel bír, hanem művészi értéket is képvisel. Enrico Congiu elmondása szerint „minden alkalommal, amikor újra megnézem ezeket a képeket, találok rajta valami újat — egy másik ködöt, egy szokatlan színt, vagy egy finom szerkezetet, amely valami elképesztő fizikai folyamatra utal”.