A legtöbb munkáltató megelégszik azzal, hogy a munkaidő kezdő és befejező időpontját az érkezés/távozás blokkolási időpontjával azonosítja, holott ez nem azonos a munkaidő kezdő és befejező időpontjával. Fontos látni azt is, ha a munkáltató így jár el, a munkabéreket is ez alapján kell elszámolnia, vagyis jó eséllyel rendkívüli munkaidő fog keletkezni. Ilyenkor pedig jogosan kéri számon a felügyelő a rendkívüli munkaidőben történő munkavégzés díjazási szabályainak hiányát is. Ha az ilyen nyilvántartás által rögzített adatokban utólag, nyom nélkül lehet változtatásokat tenni, az szintén kifogásolható egy ellenőrzés során, hiszen ilyen nyilvántartás semmivel sem hitelesebb, mint egy például egy ceruzával kitöltött papír alapú munkaidő-beosztás vagy -nyilvántartás.
„A fenti példák is jól mutatják, mennyire ágas-bogas a munkaidőhöz kapcsolódó problémák köre, amit az is nehezít, hogy a napi ellenőrzési gyakorlatban egy-egy kérdést tekintve az ország egyes régióiban is eltérő a felügyelők ellenőrzési gyakorlata” – hívja fel a figyelmet Máriás Attila, a BDO Magyarország HR üzletágának vezető munkaügyi tanácsadó partnere. Hozzátette, szakmai körökben újabban egyre gyakoribb az utazási idő megfelelő kezelésének kérdése is. A vita alapja, hogy az utazás alatt a munkavállaló lényegében a munkáltató rendelkezésére áll, vagyis a munka törvénykönyve ezzel kapcsolatos mostani szabályozása egyes vélemények szerint ellentmondásban áll az EU munkaidő-szabályozásával.