Az Európai Űrügynökség (ESA) közzétette az Euclid űrteleszkóp missziójának első adatsorát, amelynek célja az univerzum nagyméretű szerkezetének feltérképezése a rejtélyes kozmikus összetevők, a sötét energia és a sötét anyag jobb megértése érdekében.
A múlt héten mutatták be az Euclid megfigyeléseit az égbolt három, galaxisok sokasága által benépesített foltjáról. Az adatok a Földről nézve a Hold méretének több mint 300-szorosát kitevő égboltot fedték le – ez egy lépés az Euclid küldetés célja felé, amely a kozmosz nagyszabású, az égbolt több mint egyharmadát felölelő, részletgazdag atlaszának elkészítését tűzte ki célul. A 2023-ban Floridából fellőtt, hatévesre tervezett küldetésre tervezett Euclid egy Föld körül keringő obszervatórium, amely adatokat gyűjt arról, hogyan tágult az univerzum, hogyan alakult ki a szerkezete az idők során, és információkat gyűjt a sötét energia és a sötét anyag természetéről, valamint a gravitáció nagy léptékű szerepéről.
A most nyilvánosságra hozott adatok a misszió végső céljának csak mintegy fél százalékát teszik ki. Az adatok mindössze egy hétnyi megfigyelést jelentenek, de így is 26 millió galaxist fednek le 10,5 milliárd fényév távolságig. A nagyjából 13,8 milliárd évvel ezelőtti ősrobbanás hozta létre a világegyetemet, amely azóta is folyamatosan tágul. A világegyetem tartalma magában foglalja a közönséges anyagot, valamint a sötét anyagot és a sötét energiát. A közönséges anyag – csillagok, bolygók, gáz, por és a Földön megszokott dolgok – az univerzum talán öt százalékát teszi ki. A sötét anyag láthatatlan anyag, amely a kozmosz mintegy 27 százalékát alkothatja. A sötét energia, egy rejtélyes összetevő, amelyről úgy gondolják, hogy az univerzum felgyorsult tágulásáért felelős, 68 százalékot tehet ki.
Habra hasonlít a világegyetem szerkezete
Az újonnan közzétett Euclid-képek a galaxisok nagyléptékű szerveződésére utalnak az úgynevezett kozmikus hálóban, amely lényegében az univerzum gerincét alkotja. Ebben a hálóban a galaxisok csomósodásai találhatók, amelyek között üres tér van, mintha a galaxisok hatalmas üres buborékokat alkotnának. A kutatók szerint a kozmikus háló szerkezete a sötét anyaggal és a sötét energiával kapcsolatban nyújt támpontokat. Carole Mundell asztrofizikus, az ESA tudományos igazgatója „sötét detektívnek” nevezte az Euclid űrteleszkópot. „Ma már az univerzum körülbelül öt százalékát értjük, a többi kilencvenöt százalék sötét és ismeretlen” — mondta Mundell.
Az Euclid a galaxisok különböző formáit és eloszlását méri a nagy felbontású, látható képalkotó műszerével, a VIS-szel, míg a közeli infravörös műszerrel, a NISP-vel a galaxisok távolságát és tömegét határozza meg. Az Euclid végül várhatóan több mint másfél milliárd galaxisról készít majd képeket. „A világegyetem távolabbi objektumait vizsgálja, és nagyobb mennyiségű égboltot fedez fel, mint bármely korábbi, ilyen távoli objektumokra vonatkozó felmérés” — mondta az Euclidról Chris Duffy, az angliai Lancaster Egyetem asztrofizikusa, a kutatásban részt vevő tudósok egyike. Duffy az Euclid kutatásának egy része az átmeneti – csak rövid ideig megjelenő – objektumokra összpontosít, mint például a megfigyelésekben látható szupernóváknak nevezett csillagrobbanásokra.
Akár ötszáz gravitációs lencse is lehet az adatok között
A több mint 380 ezer különböző alakú és méretű galaxist tartalmazó első részletes katalógust szerdán tették közzé, amelyet olyan jellemzők, mint a spirálkarok és a központi sávok, valamint a galaktikus összeolvadásra utaló vonások alapján osztályoztak. Ez „az első darabja annak, ami a galaxisok részletes megjelenését tartalmazó, minden idők legnagyobb katalógusa lesz” — mondta Mike Walmsley, a Torontói Egyetem asztrofizikusa, az Euclid projekt egyik tudósa. A távoli galaxisokból a Föld felé tartó fényt az előtérben lévő normál anyag és sötét anyag elhajlítja és eltorzítja a gravitációs lencsézésnek nevezett hatás következtében. Ez az egyik eszköz, amelyet az Euclid a sötét anyag eloszlásának tanulmányozására használ. A kutatók átvizsgálták az Euclid adatait, hogy azonosítsák az erős gravitációs lencséket, és mintegy ötszáz ilyen jelöltet azonosítottak.
„A masszív galaxisokban lévő láthatatlan sötét anyag eltorzítja a teret, nagyítóhoz hasonlóan hajlítva a fénysugarakat. Ez felnagyítja és ívekké és gyűrűkké torzítja a mögöttük lévő galaxisokat, és a torzulás mérésével meg tudjuk mérni a láthatatlan sötét anyagot. A galaxisoknak azonban nagyon pontosan egymáshoz kell igazodniuk, így ez az erős lencsehatás nagyon ritka. Az Euclid a valaha épített legjobb műszer ezek megtalálására, mert kivételesen éles képet tud készíteni az égbolt széles látómezőiről – míg az olyan teleszkópok, mint a Hubble és a James Webb Űrteleszkóp sokkal kisebb területek vizsgálatára készültek” — mondta Walmsley.
A következő, 2026 októberére tervezett Euclid-adatközlés az első közzétételnél 30-szor nagyobb területet fog lefedni.
English summary
|
