A Dell ügynökségének jóvoltából egy hétig nyúzhattunk egy Dell Vostro 3360 laptopot. Pardon, ultrabookszerű laptopot (Sima, mezei merevlemez van a készülékben SSD helyett). Érdekesség egyébként, hogy az ultrabook szót az Intel a közleményeiben kizárólag nagy kezdőbetüvel hajlandó leírni, mi meg úgy gondoljuk, hogy nem kell úgy írni, ezért nem is írjuk le nagybetűvel. Ebben a laptopban második generációs Intel Core processzor van (a tesztpéldányban például Core i5-3427U), aminél már van sokkal fejlettebb, okosabb, gyorsabb, pompásabb harmadik generációs változat is, ennek ellenére simán meg tudtunk írni egy emailt, miközben a Facebookon is tevékenykedtünk, s közben írtuk e cikket. Volt egy olyan érzésünk, hogy ha ez a készülék lenne az emberiség történetének utolsó laptopja, mert ha például elértünk volna egy olyan fizikai küszöböt, ami lehetetlenné tenné az ennél jobb készülékek megépítését, akkor sem dőlne össze a világ. Ami ebben a készülékben teljesítményben van, az a hétköznapi tevékenységhez simán elég. Persze tudjuk, hogy fél év múlva, már elavult lesz a készülék, hiszen jönnek lassan a 3D-s kijelzős, meg a mittudom én milyen csodás dolgokat tartalmazó laptopok… Nem a búsongás, hanem a tény leszögezése mondatja: ilyen világ van. De, hogy némi konkrétat is: a zenehallgatást ne erőltessük (fájni fog), a készülék háza ellenben nagyon bejött: keskeny, könnyű, többnyire fém, mondhatni könnyűfém és nagyon rendesen egyben van. Nem teszik, hogy az akkumulátort csak szervízben lehet cserélni, nem tetszik a 16:9-es képernyőarány (4:3-as, vagy egészen nagy monitoron tudok csak kényelmesen dolgozni). Nem tetszik, hogy mindenféle Dell segédprogramok piszkálják az embert használat közben (most éppen valami Dell Data Safe mondja meg nekem, hogy mit kell tennem, ahelyett, amit tenni szeretnék). Ennek ellenére egy takaros kis Linux-szal egészen jó kis gép lenne a lelkem: úgyhogy aki gépvásárlás előtt áll bátran vegye meg, nem fog rosszul járni vele.
Kipróbáltuk a Dell Vostro 3360 laptopot
