Egy, a napokban lezajlott vitában -mint a 444.hu írja- Mellár Tamás egyetlen dologban egyetért Hargitai Jánossal, „ … ez pedig a fegyvergyártás kérdése. Mármint hogy ha a fegyvergyártást «jól csináljuk», akkor az fejlesztésnek tekinthető, ezt a felfejlesztett technológiát pedig idővel «a civil szektorba is át lehetne vinni»”. Ez utóbbi állításról beugrott egy 1990-ben megjelent cikk, ami szerint az, hogy a katonai célú kutatások (fejlesztések) a polgári életben is hasznosíthatók sajnos a legritkábban igazak. Alább a német Stern magazinban megjelent cikk, amelyet az IPM magazain archív példányában találtam.
-szerk.-
Boeing és teflon
Egy vizsgálat bebizonyította, hogy a katonai célú kutatásoknak sokkal kevesebb a polgári életben hasznosítható, mellékterméke, mint ahogy azt egyes politikusok hajtogatják. Sőt, ha közelebbről nézzük meg a dolgot, arra a meglepő következtetésre jutunk, hogy ennek sokkal inkább az ellenkezője az igaz.
Amikor Helmut Kohl azt hangoztatja, mekkora előnyökkel jár, ha az NSZK részt vesz az amerikai űrfegyverkezési programban, a SDI-ben, előszeretettel utal az állítólag&s „békés melléktermékekre”. — Mindannyian érdekeltek vagyunk abban, hogy azokat a kutatási eredményeket, amelyek forradalmasítják a polgári ipart, hozzáférhetővé tegyük — mondja.
A kancellár azonban téved. Az Industrieanlangen-Betriebgesellschaft (IABG) szakértői A katonai célú kutatás és fejlesztés polgári hasznosítása című tanulmányukban arra a következtetésre jutottak, hogy a csillagháborús katonai programból nem lehet közvetlenül átvenni a mindennapi életben is felhasználható technikáka. A vizsgálatra a megbízást Heinz Riesenhuber kutatási és technológiai miniszter adta.
A szakemberek 65 adatbank körülbelül hatszáz, ezzel a kérdéssel foglalkozó forrásmunkáját értékelték. Elsősorban amerikai forrásokról van szó, ugyanis az NSZK-ban érdekes módon nem találtak ilyen jellegű anyagot. Ennek ellenére egyre többet beszélnek az NSZK-ban is a katonai kutatás eredményeinek hasznosságáról, a hasznos melléktermékekről. A katonai intézmények, illetve egyéb, a katonai kutatásban, fejlesztésben érdekelt vállalatok számára fontos érv lett a polgári felhasználás lehetősége, hogy ezzel igazolják a katonai kutatást, illetve az ehhez szükséges anyagi rá- fordítást. Számottevő polgári hasznosítás, technológiai átvétel azonban csak akkor várható — mondja a tanulmány —, ha az adott katonai szakterületnek, amely számára a technológiát kifejlesztették, megvan a polgári megfelelője is, ahol ezt a technológiát alkalmazni lehet. Ez pedig a vizsgált iparágakban — a repülőgépipartól a mikroelektronikáig — a legritkább esetben fordult elő! Egy használható példát azért találtak a szakértők, mégpedig a repülőgépgyártásban. Az amerikai Boeing-707 hosszú ideig a világ legjobb távolsági repülőgépe volt. Kifejlesztésében jelentős szerepet játszottak azok a tapasztalatok, amelyekre a gyár tett szert a B-47 és B-52 harci repülőgépek kifejlesztése során. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha a repüléssel kapcsolatos problémák hasonlóak katonai és polgári téren egyaránt.
A stratégiailag fontos újításokhoz azonban — mint a gázturbinás sugárhajtás vagy a nagy teljesítményű fedélzeti számítógép — csak több mint tíz év elteltével tudtak egyáltalán hozzáférni a polgári repülés konstruktőrei. A légi közlekedés mai súlyos problémáira (mint például a zajszint, a légszennyezés csökkentése, az energiatakarékosság) a szakértők nem várhatnak segítséget a katonai technológiáktól, mivel ezek a problémák ott alig merülnek fel.
A mikroelektronika területén viszont az alapvető áttörés a polgári laboratóriumokban történt meg, mint például az amerikai Bell Laboratóriumban, ahol 1947-ben kifejlesztették az első tranzisztort. A további kutatást (például a komputer-technológia, mikroprocesszorok, integrált áramkörök területén) szintén polgári laboratóriumok végezték — említésre méltó állami, illetve katonai támogatás nélkül. És ez jobb is volt így. Egy angliai példa ugyanis azt mutatja, hogy a hadiipar által támogatott fejlesztések félre ís sikerülhetnek.
A Ferranti cég fejlesztette ki a hadsereg számára az első európai mikroprocesszort, amely azonban a piacon nem tudott érvényesülni. A szakértők ma már tudják, mi vezetett a bukáshoz. „Az egyik lehetséges ok a katonai megfontolások túlságosan erős hatása a kereskedelmi és iparpolitikai célokra.”
A japánok ügyesebbek voltak, mondják a szakértők. Ők ugyanis gondoskodtak arról, hogy a mikroelektronikát azonnal felhasználják polgári célokra; és — mint például a szórakoztató elektronika területén — ezzel világszerte vezető helyre jutottak. Ennek a stratégiának az volt az előnye, hogy hosszú ideig biztos piac állt rendelkezésre, amelyet nem sújtott a katonai beruházási programok politikai feltételektől függő ingadozása.
Az Egyesült Államokban a számítógép-fejlesztést először a hadsereg finanszírozta, mivel annak volt rá pénze. A szakértők számára azonban ez nem ellenérv. A számítógép-fejlesztés területén ugyanis csak az ötvenes évek végéig játszott jelentős szerepet a hadsereg. „Az 1960—1980 közötti óriási fejlődést, amelyet elsősorban az integrált áramkörök tettek lehetővé, a polgári szférában állami támogatás nélkül valósították meg” — állítja a tanulmány.
Sőt, az űrhajózás területéről kiderült, hogy sokkal inkább a polgári területről tapasztalható technológia-átvétel, semmint fordítva. Például az Apolló programot és az űrrepülőgép programot a NASA dolgozta ki, amely számára elő van írva, hogy eredményeit folyamatosan a nyilvánosság elé kell tárnia. A nyugatnémet szakemberek szerint a NASA kutatási, fejlesztési: feladatainak növekedése kifejezetten áldásos hatással van a gazdasági növekedésre, az inflációra, a munkanélküliség csökkenésére és a jövedelmek emelkedésére.
Kevés örömet szerezhetett végül Kohl kancellárnak az is, hogy szakértők megcáfolták azt az előszeretettel emlegetett példáját is, amellyel illusztrálni szokta a katonai kutatás polgári hasznát, vagyis a teflonedények példáját. Az igazság ugyanis az, hogy a Teflon nevű anyagot a DuPont cég már 1938-ban kifejlesztette — és teljes egészében polgári, hétköznapi célokra — írta a német Stern hetilap 1990-ben.
