Átalakult a kibertér kockázati struktúrája, ami a védekezésben és az elhárításban is új eszközök alkalmazását követeli meg – állapították meg a világ legbefolyásosabb kiberbiztonsági szakemberei részvételével New Yorkban rendezett 2013-as Kaspersky Kiberbiztonsági Csúcsértekezlet előadói. A kibertámadások természete mostanra megváltozott, az 1990-es évek „hacker-vandalizmusa” szabályos adatgyűjtő iparággá alakult át. Ennek célja a megszerzett ismeretek áruba bocsátása, gazdasági előny szerzése, hitelrontás, illetve akár katonai műveletek végrehajtása is lehet, és az okozott kárnak még a nagyságrendjét is nehéz megbecsülni. Az ellenintézkedések köre a szakemberek szerint már nem merülhet ki pusztán vírusazonosító jegyek felismerésére támaszkodó védelmi szoftverek alkalmazásában, hanem proaktív, a még ismeretlen fenyegetések valós idejű kiszűrésére is alkalmas technológiai rendszerek bevezetésére van szükség — írja az MTI. A fertőzések többsége ugyan még „kivetett csapda” útján történik, tehát az áldozat maga sétál bele, de már lendületes növekedést mutat a célzott támadások aránya is. Minden rendszer leggyengébb pontja ugyanis az emberi tényező. „Tudják az alkalmazottak hány százaléka használja például saját USB-tárolóját a vállalati rendszerben?” – tette fel a kérdést a hallgatóságnak Eugene Kasperskij, a Kaspersky Lab ügyvezető igazgatója. „Megmondom: száz – de nem nálunk.” Rámutatott, hogy mostanra eljutottunk a kiberhadviselés korszakába. Olyan kiberhadviselési „fegyverekre” sikerült rábukkanni az elmúlt években, mint a Stuxnet, a Duqu, a Flame vagy a Gauss, legutóbb pedig a Red October. A Stuxnet volt az első, amelyik valódi fegyverként működött, mivel fizikai rombolást és emberhalált is okozott egy létesítményben.