A pszichoaktív kábítószer agyagedényekben megtalált maradványai a szakemberek szerint azt bizonyítják, hogy az ópiumkereskedelem jelentős szerepet játszott a korabeli levantei kultúrában. A sírok mellett olyan szerszámokat és edényeket találtak, amelyeket minden bizonnyal azért helyeztek el az egykori gyászolók, hogy segítsék az elhunytak lelkét a túlvilágon. Az i.e. 14. századból származó, Cipruson készült kerámiák maradványai között olyan edényeket is felfedeztek, amelyeket valószínűleg egy helyi halálszertartásnál használtak.
Mivel hasonló, az ópium nyersanyagaként szolgáló mákgubó formáját megidéző edényekben tartották a XIX. században a kábítószert, a régészek megvizsgálták a cserepekben lévő anyag nyomait, és bebizonyosodott, hogy ópium tárolására használták azokat. A szerves maradványok elemzéséhez használt új technológiával a Jehudban talált cserepek közül nyolcban bukkantak ópium nyomára. Ez a legkorábbi bizonyíték hallucinogén drogok használatára a Közel-Keleten. Emellett az eddigi egyetlen bizonyítéka annak, hogy a késő bronzkorban pszichoaktív kábítószert fogyasztottak ebben a térségben. 2020-ban már bukkantak Izraelben marihuánanyomokra, de az valószínűleg több száz évvel későbbről, a vaskorból származott.
Korabeli írásos feljegyzések hiányában nem világos, hogy miféle szertartást végezhettek az ópiummal, de mivel egy temetkezőhelynél találták, úgy vélik, hogy vagy a halottaknak ajándékozták, vagy a helyi papok használták halotti szertartásokhoz. A kábítószer a mai Törökország területén termett mákgubókból készült, a cserépedényt pedig Cipruson készítették, ami kiterjedt kereskedelmi kapcsolatokra és a pszichedelikus szer fontosságára utal. A Tel-avivi Egyetem, az Izraeli Régészeti Hatóság (IAA), valamint a Weizmann Tudományos Intézet tudósai az Archaeometry című szakfolyóiratban tették közzé közös tanulmányukat a feltárt későbronzkori kánaáni sírokról.