A Tiszatáj első száma 1947. március 8-án jelent meg és kezdetben főként a szegedi irodalmi hagyományok feltárásához járult hozzá. Így elemezte, bemutatta, értékelte többek között Balázs Béla, József Attila, Juhász Gyula, Kálmány Lajos, Móra Ferenc, Radnóti Miklós és Tömörkény István műveit. A lapban jelentek meg a háború utáni nemzedék első – Szeged és a város körüli településeket bemutató – szociográfiai munkái is. A lap – a helyi élő szépirodalom mellett – kezdetektől nagy teret szentelt a teljes hazai kortársi szépirodalom bemutatásának is. Publikált benne Nagy László, Németh László, Csoóri Sándor, Csorba Győző, Illyés Gyula csakúgy, mint Esterházy Péter és Pilinszky János. Később – főként Ilia Mihály szerkesztőségétől kezdve – a lap külön célja lett a határainkon túli magyarság irodalmának bemutatása.
A hetvenéves Tiszatáj a hazai és a szegedi szellemi életben, az egész irodalmi kultúránkban megkerülhetetlen, konkrét szövegei, szerkesztett lapszámai is igen nagy jelentőséggel bírnak. Az irodalmi folyóiratnak – a diákmellékleteket is beszámítva – mintegy 820 lapszáma jelent meg több mint húszezer cikkel. A folyóirat anyagának digitalizálását és feldolgozását az SZTE Klebelsberg Könyvtár munkatársai vállalták. Az általuk létrehozott adatbázisban nemcsak az irodalmi művek teljes szövegében lehet keresni, hanem célzottan lekérhetőek egy-egy író, költő művei is, és az egyes alkotások tárgyszavakat is kaptak. A részletesen feldolgozott cikkek száma meghaladja már a 11 ezret. A Tiszatáj 1947-2017 online archívuma – a nagyközönség számára – a könyvtár honlapján érhető el.