Elhunyt Varga László matematikus

Életének 89. évében elhunyt Varga László matematikus, az ELTE Informatikai Karának professor emeritusa, az ELTE díszdoktora, a matematikai tudományok doktora, a hazai programozáselméleti iskola egyik nemzetközileg is elismert vezető képviselője. 

Varga 1931-ben született Sárszentlőrincen, 1956-ban kapott oklevelet az ELTE-n alkalmazott matematikus szakon, 1967-ben megszerezte a matematikai tudomány kandidátusa, majd 1977-ben a matematikai tudomány doktora akadémiai fokozatot. Egyike azoknak a szakembereknek, akik az ország első számítógépén, az MTA Kibernetikai Kutatócsoportjának (KKCS) M-3 gépén kezdtek el programozni. 1956-1963 között az MTA Szilárdtestfizikai és Optikai Kutatóintézet tudományos munkatársa. 1963-1979 között az MTA Központi Fizikai Kutató Intézet (KFKI) Számítástechnikai Főosztályán tudományos tanácsadóként, majd főosztályvezetőként nagy programrendszerek kidolgozásának projektjeit vezeti 1967-ben lett a matematikai tudományok kandidátusa. Ezzel a szakmai tapasztalattal a háta mögött már 1968-tól az ELTE másodállású oktatója, ahol 1972-től részt vesz a programozó- majd a programtervező matematikus szakok tematikájának kidolgozásában.

Varga Lászlót az Eötvös Loránd Tudományegyetem saját halottjának tekinti.

A matematikai tudományok kandidátusa címet 1967-ben szerzi meg. 1977-től a matematikai tudományok doktora. 1978-1979 között a Brown University (USA) vendégkutatója. 1979-től az ELTE főállású oktatójaként a szoftver technológia, valamint a programozási módszerek elmélete tantárgyak anyagának kidolgozója és oktatója. Közben szervezi a fiatal tanszéki szakembergárdát. 1982-1996 között az ELTE Természettudományi Kar (TTK) Általános Számítástudományi Tanszék (ÁSZT) vezetőjeként kezében tartja az informatikai tematikák kidolgozását; több mint tíz egyetemi jegyzetet, alaptankönyvet ír. Nagy szakmai tapasztalatával jelentősen hozzájárult a programtervező informatikus alap- és mesterszakok tantervi anyagainak sikeres kidolgozásához. Az ELTE TTK Általános Számítástudományi Tanszék vezetőjeként kulcsszerepet játszott az informatikai tematikák kidolgozásában. Szakmai elkötelezettsége és vezetői kiválósága egyaránt nagy szerepet játszott abban, hogy a programozó matematikus szakból szerteágazó informatikai képzési rendszer fejlődött ki. Tevékenységének eredményeként a programozó matematikus szak mellett megindult a képzés a programtervező matematikusi, informatika tanári és számítástechnika tanári szakon.

Elévülhetetlen érdemei vannak a Bologna típusú képzési rendszer meghonosításában az ELTE Informatikai Karán. Az ELTE Informatika Doktori Iskolájának beindítása nagyrészt az ő hatékony szakmai munkájának, szervezőkészségének köszönhető. Szűkebb kutatási területe az objektum elvű programozás szempontjából kulcsfontosságú típusfogalom vizsgálata, a programok bonyolultsága és a párhuzamos programok helyessége volt. Ezen témakörökben nemzetközileg is figyelmet keltő eredményeket ért el, számos cikket publikált angol nyelven. Az objektum elvű programozásról írott könyvei, jegyzetei alapvetőek a felsőoktatásban. A matematikaprofesszor az ELTE Informatikai Karának meghatározó, iskolateremtő személyisége volt, az ő munkája alapozta meg, hogy az Informatikai Tanszékcsoport a német egyetemek terminológiáját használva fakultás szintű egységgé vált és 2003-ban önálló karként jöhetett létre az Eötvös Loránd Tudományegyetemen.

Pályája során számos rangos elismerésben részesült: Intézeti Első Díj (KFKI); Kalmár-díj (NJSZT, 1979); Életmű-díj (NJSZT, 2001); Eötvös József-díj (oktatási miniszter, 2006); Szent-Györgyi Albert-díj (oktatási miniszter, 1999); ProFacultate informatika díj (ELTE TTK, 2007); Munkaérdemrend Ezüst fokozata (1977); Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje (2001), Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje (2009), 2011-ben az ELTE díszdoktorává avatták.