Diplomájának a megszerzése után 1954-ben a Magyar Néphadsereg lokátortechnikai alakulatánál kezdte szakmai pályáját. 1957-től az ORION gyárban dolgozott, ahol egy magas minőségi kategóriájú TV vevőkészülék kifejlesztésébe kapcsolódott be. Hamarosan a prototípus fejlesztésének irányítója lett és sikeresen kidolgozott egy, a világszínvonalat túlszárnyaló pontosságú sugármozgató tekercsrendszert a nagyméretű, 110 fokos képernyők elektronsugarának az eltérítéséhez, mely Svájcban is szabadalommal védett rendszer lett. Később jelentős szerepet vállalt a készülékgyártás beindításában és a célműszerek kiválasztásában, beszerzésében is. 1960-tól a későbbi VIDEOTON TV vevőkészülék fejlesztésében és gyártásában is komoly szerepet vállalt, de közben a Híradástechnika Szövetkezet külső munkatársaként a zártláncú ipari TV technika fejlesztésében is részt vett. Ugyancsak együttműködött a BME Rádiótechnikai Tanszékének kutató csoportjával és részt vett a nappali tagozatosok oktatásában is. 1966-tól a TV technika kutatására szakosított TKI-ban dolgozta ki az első színes TV modelljét, de bekapcsolódott a 6 GHz frekvenciatartományú rádiórelé hálózatok fejlesztésébe is azzal a célkitűzéssel, hogy ezeket a színes TV műsorjelek átvitelére is jó minőségben használni lehessen. Nemes mindemellett videojel rögzítési technikával is foglalkozott, a Műszaki Könyvkiadó megbízásából több szakkönyvet is írt ebben a témában és a „Kazettás videomagnók” c. igen népszerű szakkönyv is a tolla alól került ki 1986-ban. 1987-ben ugyan nyugdíjba vonult, de azóta is figyelemmel kísérte a hírközlés fejlődését és szinten tartotta ismereteit — olvasható a Hírközlési és Informatikai Tudományos Egyesület weboldalán.