Az elmúlt két évtizedben az iskolafenntartók az adófizetők dollármilliárdjait költötték arra, hogy laptopokkal és más eszközökkel szereljék fel az osztálytermeket abban a reményben, hogy a gyerekeket felkészítik a digitális jövőre. Az eredmény? A diákok egyre inkább lemaradtak azokban a készségekben, amelyekre a pályafutásuk sikeréhez leginkább szükségük van — állítja véleménycikkében Michael R. Bloomberg, a Bloomberg News anyavállalatának, a Bloomberg LP-nek az alapítója és többségi tulajdonosa, valamint a Bloomberg Philanthropies alapítója.
Ma már az iskolák 90 százaléka biztosít laptopot vagy tabletet a diákoknak. Mégis, mivel a diákok minden eddiginél több időt töltenek a képernyők előtt, a szociális készségek romlanak, a teszteredmények pedig történelmi mélypontok közelében vannak. A nyolcadikosok mindössze 28 százaléka tanul jól matematikából és 30%-a olvasásból. A 12. osztályosok esetében a számok hasonlóan siralmasak (24 százalék matematikából és 37 százalék olvasásból a legfrissebb eredmények szerint). Az amerikai diákok pedig még jobban lemaradtak más országok tanulóitól.
A laptopok tantermi elhelyezését a technológusok, agytrösztök és kormányzati tisztviselők szorgalmazták, akik úgy képzelték, hogy az eszközök lehetővé teszik a tantervek tanulói igényekhez igazítását, ezáltal lehetővé teszik számukra, hogy saját tempójukban tanuljanak, és növelik a teljesítményszintet. Ez nem vált be. Az ösztönzés egy másik forrásból is érkezett: a számítógépgyártóktól. Bármilyen jó szándékúak is, pénzügyi érdekük fűződik a laptopok osztálytermekben való elterjesztéséhez, és ebből busás hasznot húztak.
Az oktatás célja, az első lépés a kritikus gondolkodás és a problémamegoldás felé
Amikor a Google 2011-ben piacra dobta az olcsó, praktikus Chromebookot, a vállalat gyorsan tőkét kovácsolt abból, hogy az iskolák hangsúlyt kezdtek fektetni a számítógépek használatára. Miért tanulnák meg a gyerekek a másodfokú egyenletet, kérdezte a Google egyik vezetője, amikor a választ egyszerűen megkereshetik a Google-on? Ma ugyanez a vezető azt kérdezhetné: miért tanuljanak meg a gyerekek esszét – vagy akár egy mondatot – írni, amikor megkérhetnek egy chatbotot, hogy tegye meg helyettük? A válasz mindkét kérdésre az, hogy a három R elsajátítása az első lépés az oktatás valódi célja, a kritikus gondolkodás és a problémamegoldás felé.
Én, aki a digitális korszak hajnalán egy számítógép kifejlesztésével alapítottam egy céget, soha nem hittem abban, hogy a számítógépek az osztályteremben jelentik a gyógyírt az iskolák bajaira. A leghatásosabb oktatási interakciók némelyike akkor jön létre, amikor egy gondoskodó, jól képzett tanár a diák szemébe nézhet, és segíthet neki új gondolatokat felfedezni és megérteni. A gépek nem rendelkeznek ezzel a képességgel.
Gondoljon vissza a saját oktatására. Legtöbben emlékszünk olyan tanárokra, akik kihívások elé állítottak és inspiráltak minket. Most képzelje el, hogy kevesebb időt töltött ezeknek a tanároknak a meghallgatásával, és több időt töltött a képernyő bámulásával. Ma jobb vagy rosszabb helyzetben lennél? Míg a számítógépes eszközök mérsékelt használata tanulmányi előnyökkel járhat, különösen, ha otthon használják őket, az intenzív használat gyakran csökkenti a diákok teljesítményét.
Napi öt óra a képernyő előtt
Egy pandémiát követő felmérés szerint a diákok több mint negyede napi öt órát tölt a képernyők előtt, gyakran olyan játékokon gyakorolva készségeket, amelyek ritkán vezetnek elsajátításhoz. Ugyanakkor egyes hagyományosan interaktív órák – művészet, zene, idegen nyelvek – egyre inkább az internetre költöznek. Számos tanulmány szerint a bevált tanulási módszerek – például a lapon olvasás és írás – jobbak a képernyőalapú megközelítéseknél. Ennek egyik oka egyszerűen az időbeosztás kérdése. Egy két évtizedes tudományos kutatás áttekintése arra a következtetésre jutott, hogy a laptopot használó gyerekek könnyen elterelik a figyelmüket – és elvonják társaik figyelmét.
Egy tanulmány szerint a tanulóknak akár húsz percig is eltarthat, amíg újra koncentrálni tudnak egy nem tudományos tevékenység után. Másképp fogalmazva: Egy videojáték napi háromszori lejátszása egy óra tanulásba kerül. A diákok által talált online szórakozási lehetőségek némelyike zavaró és nem megfelelő tartalmakat tartalmaz, amelyek átcsúsznak az iskolai szűrőkön. Ez csak tovább rontja a helyzetet: A tanórákon eltöltött idő – amelyet olvasással, rajzolással, képzelettel vagy az osztálytársakkal való játékkal tölthettek volna, és ezáltal fontos szociális készségeket fejlesztettek volna – most a képernyők előtt telik el.
A technológia tantermi alkalmazása nem hozta meg az eredményeket
Azáltal, hogy az iskolák a tanítási idő nagy részét a gépek köré szervezik, akaratlanul is egy egyre inkább elszigetelt gyermekkori élményt támogatnak, ami összefüggésbe hozható a növekvő szorongással és depresszióval – és tragikus, sőt halálos következményekkel járhat. Ahogy egyes iskolafenntartók végre ráébrednek az okostelefonok tanítási idő alatti betiltásának előnyeire, át kellene gondolniuk az osztályon belüli számítógépekkel kapcsolatos politikájukat is, amelyek ugyanolyan problémásak lehetnek, mint a telefonok. A laptopok zárható osztálytermi szekrényekben való tárolása lehetővé tenné a korlátozottabb, célzottabb használatot. Az iskoláknak a szülők számára is átláthatóbbá kellene tenniük, hogy gyermekeik mennyi időt töltenek az eszközökön.
A technológia tantermi alkalmazásáa nem hozta meg a remélt eredményeket, miközben nagy költségeket rótt a gyerekekre és az adófizetőkre. Az igazgatóknak, igazgatóknak és tanároknak kellene példát mutatniuk a radikálissá vált ötlet elfogadásában: a tanulóknak több időt kellene az osztályteremben könyvek és tollak kézbe vételével tölteniük, mint a laptopok és táblagépek bekapcsolásával.
