Az ICO, vagyis Initial Coin Offering a közösségi finanszírozás egy különleges fajtája, amely amellett, hogy gyors és nagy tőkebevonási lehetőségeket biztosít, a legtöbb országban csak nagyon minimálisan szabályozott, így egy-egy sikertelen projekt esetén a felelősség hiánya, valamint a csalások lehetősége problémát is okozhat.
Az ICO a blockchain alapra létrehozott kriptovaluták segítségével valósul meg, és ahol úgynevezett „tokenek” a jutalmak. A tokenek két nagy csoportra oszthatóak. Egyik csoport az úgynevezett „utility token”-ek, amelyek a termék vagy a szolgáltatás igénybevételére jogosítanak, a másik pedig a „security token”-ek amelyek a finanszírozás ellenértékeként tőkerészesedést, kamatokat vagy osztalékot biztosítanak. Nagy előnye a blockchain technológián alapuló ICO-knak, hogy sokféle területen alkalmazhatóak, ilyen például az ingatlanfinanszírozás. Ebben az esetben az ingatlan több esetben fedezetet nyújthat, kiküszöbölve a a felelősséggel kapcsolatos problémát. Emellett az ingatlanok bérbeadásából vagy eladásból származó bevétel „tokenesíthető”.
Az ICO-k szabályozása országonként eltérően próbálják szabályozni. Kínában visszamenőleges hatállyal betiltották ezt a finanszírozási formát, az USA-ban pedig egy kibocsátási botrányt követően a szabályozó hatóság kimondta, hogy a security token lényegében értékpapír, és emiatt vonatkoznak rá a tőkepiaci szabályok. Az ilyen és ehhez hasonló szigorú szabályozási megoldások természetesen jelentősen visszavetik az ICO-kat ezekben az országokban. Egyes európai államokban már van külön szabályozás az ICO-kra, míg máshol a mostani szabályozási környezetbe igyekeznek kényszeríteni ezt a finanszírozási formát. A legtöbb országban azonban maguk az ICO-k alapjául szolgáló kriptovaluták is minimálisan szabályozottak ” – állítja Gömöri Gábor, a Deloitte Legal Ügyvédi Iroda ingatlanjogi csoportjának vezetője.