Az ügy előzménye, hogy az Európai Bizottság 2009-ben 1,06 milliárd euró megfizetésére kötelezte az amerikai chipgyártót a rivális AMD elleni szabálytalan versenyjogi stratégiája miatt. A brüsszeli testület szerint az Intel üzletpolitikája sértette az uniós versenyszabályokat, mert a vállalat utólagos árengedményeket adott a Dell, a HP, a NEC és a Lenovo számítógépgyártóknak, ha többségében Intel chipeket vásároltak gépeikbe. A cég a legnagyobb német elektronikai kereskedőházat is arra ösztönözte, hogy kizárólag olyan készülékeket tartson raktáron, amelyeket a cég lapkáival szereltek.
Az Intel keresetet indított az Európai Unió Bíróságán, kérve a határozat megsemmisítését vagy legalább a bírság csökkentését, a törvényszék azonban ezt 2014-ben teljes egészében elutasította. A vállalat ez ellen is fellebbezést nyújtott be arra hivatkozva, hogy az ügyben eljáró bírák több vonatkozásban is tévesen alkalmazták a jogot. A kihirdetett indítványában Nils Wahl főtanácsnok azon véleményének adott hangot, hogy az Intel által benyújtott több fellebbezési jogalapnak is helyt kellene adni, a törvényszék ítéletét ezért hatályon kívül kellene helyezni. A főtanácsnok ugyanakkor úgy vélte, hogy az ügyet „vissza kellene utalni a törvényszékhez annak érdekében, hogy vizsgálja meg annak valamennyi körülményét, adott esetben pedig az Intel magatartásának a belső piaci versenyre gyakorolt tényleges vagy potenciális hatását”.
A főtanácsnoki indítvány egyébként nem köti a bírákat az ítélet későbbi meghozatalakor. A főtanácsnok feladata, hogy pártatlanul és függetlenül eljárva a rábízott ügy jogi megoldására vonatkozó javaslatot terjesszen a bíróság elé. A tapasztalatok szerint mindazonáltal a végső ítéletek többnyire megegyeznek a főtanácsnok előzetes állásfoglalásával.