2016-ban egy 18 éves ausztrál nő beperelte a szüleit, mivel nem voltak hajlandók törölni a róla megosztott gyerekkori képeket. Elmondta, hogy számos kép felnőttként kínos számára, például ahol a bilin ül, vagy ruha nélkül fekszik a rácsos ágyában. A gyerekkora minden fázisa dokumentálva volt és megosztásra került. Franciaországban egy szülőpár akár börtönt és 45 ezer eurós büntetést is kaphat, ha „intim részleteket” oszt meg a gyereke életéről annak hozzájárulása nélkül. A Brooke Shields-ügy során az ismert modell-színész perelte az anyját és a róla tízéves korában meztelen képeket készítő fotóst azért, hogy a képeket visszavonják. A szerződést az anyja kötötte az ő nevében. A bíróság megállapította, hogy a színésznő nem bonthatja fel ezt a szerződést, de a fotónak tartózkodnia kell a pornográf kontextusban való felhasználástól. A képek egyébként a Playboy kiadó Sugar and Spice kiadványában jelentek meg, máig elérhetőek az interneten.
Az MPRSZ Digitális Tagozata körbejárta a gyerek-influenszer és influenszerek gyerekei szerepeltetésének jogi és etikai aspektusait, azzal a legfontosabb céllal, hogy segítséget és irányt adjon a márkáknak, vállalatoknak a kommunikációs, pr-együttműködések során. A pr-szakma küldetése, hogy hiteles jó tartalmakkal segítsék a márkaüzenetek könnyebb célba juttatását. A gyerekek és az influenszer színtér alapvetően két területen képviselteti magát hazánkban. Egyrészt ide tartoznak a gyerek-influenszerek, akik fiatal koruk ellenére jelentős követőbázissal rendelkeznek különböző közösségi-média felületeken. Másrészt a már magukat influenszernek tartó szülők gyerekei, például, amikor a (híres) szülő szerepelteti a gyerekét a saját közösségi-média felületein, valamilyen márkát reklámozva, ilyenek lehetnek tipikusan a celeb-kismamák és apukák.
A fenti két jelenségnek van egy egyértelmű jogi vetülete és egy kevésbé körül írható etikai vonulata. Előbbi szabályozza, hogy egy gyereknek milyen jogai vannak, köthet-e reklámszerződést, illetve a szülei rendelkezhetnek-e bizonyos személyéhez fűződő jogokkal. Utóbbi jóval kevésbé szabályozott terület, ami elvárható módon etikai kihívás elé állítja mind a hirdetési felületet kiadó felet (a szülőt), mind a cégeket, márkákat. Az MPRSZ Digitális Tagozata által összeállított letölthető anyag részletes eligazodást ad a gyerek-influenszerek és a szüleikre vonatkozó reklámjogi, adatvédelmi, adózási és szerzői jogi szabályokba, melyet a Cerha Hempel Dezső és Társai Ügyvédi Iroda szakértői segítségével dolgoztak ki. A szakértői iránymutatás második részében pedig nolcpontos ajánlást fogalmaz meg, elsősorban a márkák, a hirdetők, az ügynökségek, és maguk az influenszerek számára.
A nyolc pont
- Jogszabályi megfelelés. Ne csak a cégek tartsák be vonatkozó jogszabályokat (reklámozásra, szponzorációra vonatkozó szabályok, adatvédelem és személyiségi jogok), hanem vállalják, hogy ezekről szakértő bevonásával tájékoztatják a gyereket és szüleiket is. Ebbe a tájékoztatásba tartozzon bele a reklámszabályokról való felvilágosítás, a szerződéskötési szabályok, a képmáshoz és hangfelvételhez való jogok, a szerzői jogi kérdések és az adózási, pénzügyi szabályok. A cég, a márka rámutathat arra és előírhatja, hogy ahol lehetőség van rá, a szülő használja az online platformok saját, beépített „fizetett együttműködésre” felhívó lehetőségét, ahol nincs, akkor pedig a #reklám, #fizetett együttműködés, vagy #hirdetés megnevezéseket, ne eldugott #-ek mögé kerüljön a jelzés.
- Ne mutassuk a gyermek arcát! – az első és legfontosabb: a gyermek személyiségi jogainak tiszteletben tartása, még akkor is, ha részben a szülők rendelkeznek vele.
- Helymeghatározás funkció kikapcsolása. A márka felhívhatja a figyelmet arra/ kérheti, mikor az együttműködő influenszer/partner posztol, mindenképpen kapcsolja ki a helymeghatározás funkciót. Így még nehezebb beazonosítani a gyermek tartózkodási helyét és megnehezíthető a rossz szándékú felnőttek dolga.
- Kommentelési lehetőség kikapcsolása. A youtube a tavalyi év során kikapcsolta a gyermekeket szerepeltető videók alatt a kommentelési lehetőséget a pedofil tartalmú üzengetések elkerülése érdekében. Egy márka is kérhet hasonlót a gyermekét szerepeltető influenszertől, még ha kisebb is lesz az engagement.
- Edukáció. A márka edukálhatja a szülőt, az együttműködő partnert, rámutathat a gyermek szerepeltetésének veszélyeire, hiszen a szülő tudja a leginkább kontrollálni a saját vagy a gyermek közösségi média felületeit.
- A gyermek „bevétele”. A márka javasolhatja vagy akár ki is kötheti az együttműködés során, hogy a szülő a hirdetésekből befolyt összeget különítse el a gyerek számára vagy bizonyíthatóan költse a szereplő gyerekre.
- A szülők bevonása a tartalomfogyasztásba. Bár a gyerekek már kétéves koruktól használják az internetet, a statisztikák szerint a gyerekeknek szánt tartalom nagy részét a 25-35 év közötti nők nézik. Ennek oka, hogy a gyerek nagy részt a szülő, tipikusan az anyuka telefonján vagy tabletjén nézi a tartalmat és a szülő profiljához/fiókjához van kötve a statisztika. Gyakran együtt nézik a gyerekeknek szóló videókat (pl. játék-kicsomagolás vagy kipróbálás) – ezért a márkáknak figyelembe kell venni, hogy az üzenetük egyszerre legyen értékes a szülő és a gyerek számára egyaránt.
- A gyerekek bevonása a kampányba. A márkának el kell fogadni, hogy a gyerekek a gyerekek véleményére adnak. Nem az a megoldás, hogy a márka a saját üzenetét elmondatja egy gyerek-influenszerrel. Érdemes a gyerekeknek szóló gyerek-influenszer kampányok kidolgozásába is bevonni a gyerekeket (természetesen a szülőkkel együtt). Korábban számos alaklommal kiderült, hogy a gyerekek máshogy játszanak a játékokkal, mint ahogy a játéktervezők megálmodták. Lehetséges, hogy más típusú tartalmat vár el a gyerek, mint amit a marketingesek megálmodtak.