Németországban a teljes munkaidőben foglalkoztatottak körében a home-office használata a világjárvány után heti átlagosan 1,4 napra csökkent. A szomszédos Franciaországban 1,3, az Egyesült Államokban 1,6, Japánban pedig 1,1 nap a heti otthoni munkavégzés. A leghosszabb átlagos otthoni munkavégzés, heti két teljes nap az Egyesült Királyságban és Ausztráliában épült be a foglalkoztatási gyakorlatba. A harmadik helyen Hollandia áll 1,8 napos heti átlaggal, a negyedik, ötödik és hatodik helyen pedig Törökország, Brazília és Magyarország osztozik heti 1,7 napos átlaggal.
A legkevésbé Dél-Koreában vált bevett gyakorlattá az otthoni munkavégzés, ahol heti mindössze 0,5 napos átlag alakult ki. A koronavírus-járvány tehát tartósan megváltoztatta a munkakörülményeket. „Soha semmilyen esemény nem fordította még fel ilyen rövid idő alatt ilyen átfogóan a munka világát” – mondja Mathias Dolls, a tanulmány egyik szerzője. Az otthoni munkavégzéssel szembeni hagyományos bizalmatlanság a jelek szerint csökkent: a megkérdezett munkavállalók több mint fele azt állítja, hogy a home-office-ban produktívabb, mint amire számított. Minél pozitívabban értékelték a munkavállalók saját otthoni teljesítményüket a korábbi feltételezéseikhez képest, annál több otthoni irodai napot ajánlottak fel nekik a munkáltatók.
Ugyanígy jellemzően ki lehetett mutatni azt is, hogy minél szigorúbb volt a járvány idején a zárlat, annál több otthoni irodai napot ajánlottak fel a munkáltatók a zárlat feloldását követően is. A felmérés megállapításai szerint a munkavállalók most már nem is akarnak lemondani az otthoni munkavégzésről: 26 százalékuk keresne új állást, ha a munkáltatójuk csak személyes jelenlétet megkövetelő munkát kínálna számukra. Az Egyesült Államokban más kutatók által végzett tanulmányok szerint pedig a jelenleg otthon dolgozók több mint negyven százaléka keresne új állást, ha a munkáltatója megkövetelné a teljes munkaidős irodai jelenlétet.