Az idei egyetemi felvételik hatása a magyar gazdaságra: Mohács, Világos és Trianon együtt

Rossz trend folytatását mutatják, és az egész magyar gazdaság számára elszomorítóak az idei műszaki felsőoktatási felvételik eredményei — áll az Együtt a Jövő Mérnökeiért Szövetség (EJMSZ) friss helyzetértékelésében.

Egyértelműen látszik, hogy 2020-ban drasztikusan kevesen és nagyon hiányos tudással jelentkeztek továbbtanulási szándékkal a műszaki képzésekre. Az intézmények pedig erre válaszul – kevés kivételtől eltekintve – alacsonyabb ponthatárokat meghúzva engedték be a jelentkezőket a szakjaikra. Akadt olyan hely, ahol már háromszáz pont alatt be lehetett jutni mérnökképzésre. Ez a helyzet nem vet jó fényt a műszaki területek jövőjére. A most bejutottak közt várható lemorzsolódások után évről – évre kevesebb műszaki, mérnök szakember lép a hazai munkaerőpiacra, ami hosszú távon a gazdaság teljesítményét is visszavetheti. A magas szintű tudásátadás közös érdek, mert a jelenlegi és a jövőbeni beruházások szempontjából az ország egyik legnagyobb vonzerejét a befektetőknek a kvalifikált, elméleti és gyakorlati tudással rendelkező mérnök értelmiség garantálja. Az EJMSZ szerint a fiatalok mérnöki szakokra való „visszaterelésének” érdekében országszerte aktív kapcsolatokra, közös programokra van szükség a nagyvállalatok és a középiskolák közt. (Ebben tévednek a szövetség szakértői: ha az általános iskola nem alapozza meg a természettudományok iránti érdeklődést, akkor a középiskolák e téren már nem fognak tudni érdemi eredményt elérni. A -szerk- megj.)

„A műszaki felvételik negatív eredményei mögött több ok is felsorakoztatható. A demográfiai hatások, a bemeneti nyelvvizsga követelmények mellett az látszik, hogy jelenleg a közoktatás nem készíti fel a diákokat az egyetemi követelményekre, főleg nem az emeltszintű érettségire. Nincsenek jól felszerelt hallgatói laborok, rohamosan öregszenek az oktatók és ma már szinte generációk hiányoznak a tanári gárdából” – emelte ki a felvételei ponthatárokat érintő elemzésében Ábrahám László, a szövetség elnöke. A szakember hozzátette, hogy a tanárhiány már most komoly veszélyeket tartogat, amelyeket csak hathatós állami közbelépéssel lehetne csillapítani. Jelenleg az oktatók utánpótlását az alacsony bérek, illetve a pedagógus pálya alacsony presztízse gátolja. Ezeket orvosolandó mihamarabb radikális, a versenyszféra javadalmazásait megközelítő bérrendezésre lenne szükség az általános-és középiskolákban tanítók körében. Ez első lépésben csökkenthetné a pályaelhagyók számát, növelhetné a tanári szakokra jelentkezők számát és a végzősök számára reális karrierlehetőséget kínálna a megszerzett tanári diploma. Erre pedig, azért is lenne nagy szükség, mert sok helyen az országban már most is képesítés nélküli pedagógusok oktatják a matematikát, vagy éppen a fizikát. Mondani sem kell, hogy ilyen környezetben a természettudományos képzés színvonala rendkívüli módon visszazuhanhat, és a tehetséges diákok felkarolása, a műszaki továbbtanulás elősegítése akár áthidalhatatlan akadályokba is ütközhet.

Ábrahám kiemelte, ha a műszaki értelmiség képzése a jövőben sem kap elég figyelmet és anyagi juttatást, akkor a magyar gazdasági fejlődés könnyen lelassulhat, sőt dekonjunktúrába fordulhat, illetve olyan iparágak túlsúlyba kerülésével számolhatunk, amelyek alapvetően szakképzetlen munkaerőt foglalkoztatnak. Ez pedig közép-hosszútávon akár azzal is járhat, hogy a technológiai alapú, tudásigényes beruházások nem nálunk valósulnak meg. Igaz, hogy ez lassú folyamat, de már látszanak ennek kapcsán a kedvezőtlen és nagyon súlyos tendenciák. Az EJMSZ elnöke szerint még nincs veszve minden, és arra sarkallja a középiskolákat, hogy alakítsanak ki szoros kapcsolatokat a környezetükben, megyéjükben működő nagyvállalatokkal, amelyeknél a műszaki szaktudás kiemelt szerephez jut. A velük való őszinte kommunikáció, jobb együttműködés segíthet abban, hogy a fiatalok felismerjék, mi mindent adhat majd nekik a műszaki felsőoktatás, és ennek révén egyre többen válasszanak mérnöki pályákat maguknak.