A magyar lakosság fele szokott adományozni és önkénteskedni is, és csak 12 százalék nem segíti ilyen formában a rászorulókat – derült ki az Impetus Research által készített reprezentatív, országos kutatásból. A válaszadók bevallása szerint az önkénteskedéshez képest az adományozás gyakoribb, és a legtöbben (81 százalék) tárgyi felajánlásokkal – például ruhákkal, iskolaszerekkel – támogatják a rászorulókat. Pénzbeli hozzájárulással a válaszadók hetven százaléka szokott élni, többségük (73 százalék) alkalmanként ötezer forint alatti értékben, húszezer forint feletti összeg azonban csupán az esetek három százalékban jellemző. A rendszerességet tekintve leginkább a véletlenszerű adományozás jellemző, adója 1+1 százalékát pedig az emberek hatvan százaléka szokta szinte mindig, vagy többnyire felajánlani. A válaszadók 41 százaléka az adományozással szemben azért preferálja az önkéntes munkát, mert ott azonnal látja az eredményt, és hasonló azok aránya (43 százalék), akik többet önkénteskednének, ha idejük engedné. Tízből négyen főleg amiatt nem szoktak adományozni, mert félnek attól, hogy az összeg nem megfelelő helyre kerül, de hasonló nagyságú azok tábora is, akiket a saját anyagi helyzetük tart vissza.
Arra a kérdésre, hogy melyik három nemes célt részesítenék előnyben, ha adományozásról vagy önkéntességről van szó, a legtöbben az állatmenhelyeket jelölték meg (35 százalék), emellett a betegségekben szenvedők (24 százalék), a kórházak, egészségügyi intézmények (23 százalék), és a mélyszegénységben élők (22 százalék) a gyakori támogatandó csoportok. A kitöltők kevesebb mint ötöde (18 százalék) támogatná a gyermekvédelmi gondoskodásban élő gyermekeket. Joó Beatris, a Gyermekhíd Alapítvány operatív igazgatója szerint ennek hátterében az állhat, hogy „a gyermekvédelem kapcsán létező sztereotípiák és információhalmaz sokszor átláthatatlanná teszik a gyermekvédelmi rendszer világát. A saját tapasztalataink azt mutatják, hogy minél többet tud valaki a gyermekotthonok működéséről, annál elkötelezettebben van jelen támogatóként. Mi pedig azért dolgozunk, hogy egyre több stabil támogató legyen, aki áthidaló megoldást nyújt a gyerekek nehézségeiben.”
