Modern irányításelméletben Magyarország jobban teljesít

A da Vinci sebészrobot Magyarországra érkezésével kapcsolatban Haidegger Tamás adjunktust, az iRobottechnikai központ igazgatóhelyettesét kérdeztük.

— A robot ára 2000-ben 1,5 millió dollár volt. Mennyi ma az ára ezeknek a robotoknak, s hanyadik generációnál tartanak?
— Az eredeti rendszert 1,2 millióért hozták forgalomba -ami mai áron közel 1,5 milliónak felel meg-, aztán az újabb rendszereknél tovább emelték az árat, a jelenleg elérhető legújabb Xi alapára 1,8 millió dollár. Ma már a negyedik generációnál tartanak ezek a sebészrobotok: 2000-ben indult a da Vinci Classic, 2006-ban az S sorozat, 2009-ben követte az Si, majd 2014-ben az Xi sorozat. A robotok felépítése és vezérlési koncepciója azonban ugyanaz maradt: mind master-slave teleoperációs robotok.

— Robotikában tényleg 10-14 év a lemaradása van Magyarországnak?
— A robotikának bizonyos ágaiban, például az adaptív irányításelméletben kurrensek vagyunk, de az alkalmazás terén vannak lemaradásaink. Ez inkább az ipar hiányának tudható be. Ugyanakkor például egy Suzuki vagy egy Mercedes gyárat itthon is a
legmodernebb robottechnikával szerelnek fel.

— Nem túl optimista Rudas professzor nyilatkozata a tekintetben, hogy „az orvosi robotika terén is a legmodernebb eszközökkel találkozhatnak” a hallgatók?
— Egyáltalán nem. A megszerzett rendszer lényege a kutatási interfész, ami révén teljesen átvehető a gép minden motorja és szenzora felett az irányítás. Ez a lehetőség csak két év óta adott egyáltalán -először a Johns Hopkins egyetem kapott rá lehetőséget-, és ma is még csak a legkiválóbb egyetemeken, kutatóközpontokban van erre lehetősége a kutatóknak: például a Stanford, a Berkeley, a Harvard, a CMU, az SSSP, vagy az Imperial College. A kutatási interfész nem érhető el mások számára, csak meghívásos alapon lehet csatlakozni a programhoz.