mínuszos.hu

A WannaCryptor hosszú, édes-bús története I.

Kétségtelen, hogy korábban már sok szó esett a WannaCryptor kártevőről (más néven WannaCry vagy WCrypt), azonban sokan azóta is lebecsülik az ezzel kapcsolatos veszélyeket, és nem tettek meg mindent a hatékony megelőzés érdekeben. Az ESET szakemberei összeszedtek néhány érdekességet, amely segíthet a WannaCryptor típusú fenyegetések kivédésében.

A korábbi beszámolókkal ellentétben a WannaCryptor aktiválásához nem szükséges rosszindulatú linkre vagy csatolmányra kattintani, mert a kártevő az EternalBlue néven ismeretes szoftveres sebezhetőséget kihasználva támad. Az eszközt állítólag az Egyesült Államok Nemzeti Biztonsági Ügynöksége (NSA) fejlesztette ki, de később a Shadow Brokers hackercsapat ellopta és az elsősorban vállalati hálózatokban fájl- és nyomtatómegosztásra használt Microsoft Server Message Block (SMB) program elavult verzióiban található kritikus hibák támadására használták fel. Az interneten a 445-ös (általában SMB-vel társított) nyitott portok után kutatva, a támadók kihasználták az SMB hibáit, és telepítették a DoublePulsar nevű támadó eszközt, amelyről szintén azt feltételezik, hogy azt az NSA-tól lopták. Ez a hátsó ajtó megnyitotta az utat a fő kártevőnek, amely a feltelepülés és a futtatás után titkosította a fájlokat.

Tudni kell, hogy a Microsoft már a kártevő globális elterjedése előtt 59 nappal kiadott egy kritikus biztonsági frissítést, illetve jóval a támadások előtt a szoftvergyártó figyelmeztette is a felhasználókat, hogy az SMB első, három évtizede kint levő verziójának (SMBv1) használata sebezhető lehet, emiatt annak használata a továbbiakban nem javasolt. A WannaCryptor rombolása még a hibajavító frissítések telepítése nélkül is elkerülhető lett volna, ha a felhasználók még idejében végrehajtanak néhány alapvető biztonsági beállítást.

Exit mobile version