Kenneth Leung, a tengeri szennyezéssel foglalkozó State Key Laboratórium és a Hongkongi Egyetem kémia tanszékének igazgatója szerint eredményeik döntő jelentőségűek a mikroszál-kibocsátás csökkentése szempontjából. Ezekről a szennyezőanyagokról ismert, hogy károsak az emberi egészségre és a környezetre is. „Ha már ismerjük a forrást, egyszerű módszerekkel felléphetünk a szennyezés ellen” – mondta Leung, az Environmental Science & Technology Letters című tudományos lapban megjelent tanulmány vezető szerzője. A mikroszálak a mikroműanyagok öt milliméternél rövidebb darabjai közé tartoznak. A mosás és szárítás során keletkező súrlódás hatására bocsátják ki magukból az anyagok ezeket a szálakat. Kis méretük miatt átjutnak a szárítógép szűrőjén és kikerülnek a környezetbe, ahol megjelennek a vízben, a táplálékban, de akár a méhlepényben is — számolt be a The Guardian. A világ civilizációtól távol eső régióiban, az Antarktiszon és magasan a Föld troposzférájában is megtalálhatók ezek a műanyagrészecskék. Vizsgálataikban a kutatók poliészter és pamut ruhadarabokat szárítottak gépben 15-15 perces ciklusokban, és megmérték, mennyi mikroszál jutott át a szűrőn. Becsléseik szerint szárítógépenként évente 90-120 millió mikroszál termelődik és kerül ki a levegőbe. A természetes anyagok, így a pamut is bocsát ki mikroszálakat, ezeket azonban az állatok meg tudják emészteni és viszonylag hamar lebomlanak a környezetben – fejtette ki Leung.