1994-ben három villamosmérnök, három szoftveres, két gépészmérnök és két ujjnyomatszakértő munkavállalókból alakult team öt hónap alatt létrehozta az első jól működő ujjnyomtos személyazonosító redszert egy bejelentett, de még meg nem adott optikai „találmány” alapján egy kutatásra és fejlesztésre alapított Kft.-ben.
A termék bemutatása nagy sikert aratott számos külföldi kiállításon, és neves cégek jelentkeztek együttmüködést ajánlva. Egy japán-magyar vegyes vállalat is létrejöhetett a siker koronájaként. A Kft. tulajdonosai tovább-gründolták a lehetőségeket és létrehoztak egy másik Kft.-t a termék gyártására és kereskedelmére, amit egy-kettőre Rt.-vé alakitottak át nem kevesebb mint négymilliárd forintnyi készpénz alaptőkével jegyeztetve. Tehették, mert a még mindig csak bejelentés alatt álló találmányt a feltalálók az Rt.-be apportálták megfelelően felértékelve a várható hasznát 3,5-4 milliárdra egy jól választott „szakértővel”.
A kérdés csak az, hogy a cégbiróság ezt miért jegyzi másképpen? De mint tudjuk a végtelen lehetőségek országában élünk. A termék viszont jó koncnak bizonyult, mert vonzotta a nyereségéhes befektetőket. A kör egyre bővült, a cégek adósságállománya pedig egyre csak nőt. A fejlesztő Kft. már két éve felszámolás alatt állt amikor az Rt. átvállalta a Kft. munkavállalóit jogutódlással beigérve a korábbi munkabértarozást is. Szükség volt a mézesmadzagra hiszen a munkavállalók fejében a tudás.
Ma már (1999) az Rt. is felszámolás alatt van, de elötte még megpróbálta kimenteni a know-how-t egy bermudai off-shore cégbe (manapság ez dívik), minthogy nagynehezen lajtstromszámot adott az Országos Találmányi Hivatal (OTH) a „találmánynak”. A tengerentúli részvénycserére hívta fel a tulajdonosokat egy közleményben (Magyar Nemzet 1998.10.6.), mely szerint a százezer forintos részvényére ad egy egydolláros új részvényt ami 250 dollárt fog érni. Az Rt. pedig munkavállalóinak bérfizetés nélkül felmondott, akik közben a Fövárosi Munkaügyi Bíróságon ugyan pert nyertek, node a négymilliárdos Rt.-nek milliárdos tartozása van, nem pedig pénze.
Persze egy off-shore cég pusztán a jogokkal nem sokat tud kezdeni, ezért a legügyesebb befektető kihúzta a koncot a körben marakodók közül, és egy újonnan alapított Kft.-ben próbálja most sikerre vinni a terméket feledtetve a múltat. Talán ez sikerülhetne is – hiszen az új svájci tulajdonos sok pénzt áldozott és áldoz rá -, de 8 hónap alatt nem sikerült sem a régi terméket rekonstruálnia, sem ujjat kifejlesztetnie még. Pedig az Rt. volt munkavállalóinak egy részét sikerült megvennie. A történetnek túl sok a károsultja, bár igaz számos a szereplője is, de a korrumpáltak sem lehetnek kevesen. A károsultak között vannak az elején emlitett team alkotói is, akik jogtalannak ítélik a vagyon, illetve vagyonértékű jogok, azaz szellemi tőkéjük átmentésének ezt a módját – hátha mások is.
A minap a Dermo Trade Gyártó és Kereskedő Rt. felszámolója összehívta a hitelezők választmányát a törvényadta határidő utolsó napján. A megjelent negyvenegynéhány volt mukavállaló ezen már meg sem lepődött, hiszen hozzászokott a „jogszerű” időhúzó taktikához. A meglepő viszont az volt, hogy a kétszázmilliós bértartozásból származó hitelükkel szemben, egy hétszázmilliós hitelező magyarországi jogi képviselője jelent meg a fent említett off-shore céget képviselve. Az újra hitelezővé avanzsált svájci befektető a lassan két éve kölcsön adott 1,4 millió svájci frank hitelért fedezetként kapott hétszázmillió forint névértékű Rt. részvénycsomagot konvertáltatta magyar jogorvosaival a felszámoló biztosnál érvényesített hitellé. A habot a tortára a felszámoló biztos bejelentése tette, mi szerint a hajdani 3,5 milliárdos szellemi jogokat mai áron 17 millió 152 ezer forintra auditálta egy nyilvánvalóan független auditor. Egy biztos vásárlóra lehet már tippelni, és ezzel a Népszabadság 1996. július 3-i címlapján feltett kérdésre is itt a válasz: „Az évszázad ötlete? …. a kérdés az, ki profitál belőle.”