A hagyományos filmkészítéshez nagy fegyelem és összpontosítás szükséges, mert a celluloid szalag a digitális adattároló technológiával ellentétben véges kapacitású – fejtette ki, hozzátéve, hogy a „digitális rendező” akár a végtelenségig ismételgetheti egy jelenet rögzítését és a vágáskor kiválaszthatja a legjobb felvételt, ami „elértékteleníti a munkafolyamatot”. A „celluloid kémiája” azt eredményezi, hogy „valami mindig mozgásban van”, a digitális kép pixeljeivel ellentétben „a film szemcséi mozognak”, és ez az egyik oka a mozizás „hipnotikus” élményének. Továbbá a hagyományos filmnek ez a szemcsés jellege lehetőséget ad a nézőnek arra, hogy távolságtartóan viszonyuljon a filmvásznon zajló történésekhez, míg a digitális képek esetében a néző úgy érzi, hogy benne van a jelenetben. „A digitalizáció minden tekintetben értékvesztés. A mozi történetében először egy fejlesztés valójában visszalépést jelent” — véli Nemes.