A digitáliáció enyhítheti a szakemberhiányt az egészségügyben

Az egészségügy szinte összes területén egyszerűsíthetné vagy gyorsíthatná a folyamatokat különböző online megoldások alkalmazása. Ahogy világszerte is megfigyelhető a tendencia, úgy Magyarországon is egyre több szakember hiányzik az ellátórendszerből. Megoldásként szolgálhat, ha a digitális technológia segítségével átformáljuk az orvos-beteg kommunikáció, a diagnosztika és a logisztika területén a hagyományos gyakorlatokat. Becslések szerint itthon jelenleg közel tízezer szakápoló hiányzik az egészségügyi ellátórendszerből, a Nemzeti Egészégbiztosítási Alapkezelő korábbi adatai szerint pedig a 6350 háziorvosi praxis mintegy tizede betöltetlen, miközben a háziorvosok átlagéletkora a hatvan évet közelíti. Néhány éven belül várhatóan közülük is sok szakember vonul majd nyugdíjba. A digitalizáció nyújtotta lehetőségek azonban – ahogy más ágazatokban, úgy az egészségügyben is – képesek lehetnek enyhíteni a szakemberek hiányát. Az egészségügyben működő innovatív cégek már Magyarországon is megoldások széles palettáját vonultatják fel a terápiák kifejlesztésén át az orvos-beteg kommunikáció területének megreformálásán keresztül a logisztikai kérdésekig.

A gyógyszer kis- és nagykereskedelemben például a cégek működése jelentős mértékben digitalizált. Napjainkra a gyógyszer kis- és nagykereskedelemben is standard folyamattá vált az elektronikus megrendelés, visszaigazolás, reklamációkezelés, áruátvétel, sőt a Hungaropharmával kapcsolatban álló gyógyszertárak 85 százaléka már áttért az elektronikus számlakezelésre is. A gyógyszertárak digitalizációja is rendkívül fejlett, egyre több patikai robottal találkozhatnak a vásárlók Magyarországon is. A digitális egészségügyi technológiák és a távmonitoring elterjedésének egyik legnagyobb előnye, hogy a szakemberek képesek közelebb kerülni a páciens valós életbeli tapasztalataihoz. Ha mindennapivá válnak a virtuális orvos-beteg találkozók és számos okos eszköz félautonóm vagy autonóm módon monitorozza a betegek egészségügyi adatait otthonukban, munkában vagy éppen a délutáni sétájuk közben, ezek az adatforrások hozzájárulnak, hogy jobban lássuk és értsük, miként is éli meg a páciens a betegségét, lássuk annak lefolyását, vagy hogy mikor veszi be a gyógyszerét, és egyáltalán beveszi-e. Emellett valós időben követhető, hogyan hat rá fiziológiailag az adott terápia. Ezek olyan információk, amelyek eddig rejtve maradtak az egészségügyi ellátók számára, ezáltal nem is tudtak vele dolgozni.