TASZ: ne a szegény embereket, hanem a szegénységet üldözze a kormány

Nem garantálja a lakhatáshoz való jogot, szociális bérlakásokat sem épít a Kormány, így valódi megoldások helyett újra inkább kártékony pótcselekvésbe kezd.

A hajléktalanság problémájának elfedése érdekében az Alaptörvény módosítását követően a szabálysértési törvényt is megváltoztatná a Kormány. A módosított Alaptörvény értelmetlen: attól, hogy kimondja, hogy az ország bármely közterületén tilos az “életvitelszerű közterületi tartózkodás,” nem lesz több embernek méltó lakhatása. A szabálysértési törvény tervezett módosítása szerint, ha egy hajléktalan ember felszólítás ellenére nem hagyja el a közterületet és nem vállalja közérdekű munka végzését, börtönbe kell zárni. A civil szervezetekből álló Szabálysértési Munkacsoport az utcai hajléktalanság megoldására a büntetést alkalmatlan eszköznek tartja.

A szakértők, az igazságszolgáltatásban dolgozó szakemberek és a kutatások szerint a szabálysértési jog nem alkalmas a szegénységgel összefüggő társadalmi problémák kezelésére, így a lakhatási válság legszembetűnőbb példájának, az utcai hajléktalanságnak a megoldására sem. A Szabálysértési Munkacsoport álláspontja szerint a hajléktalan emberek éppen azért kerültek az utcára, mert jövedelem hiányában lakhatásukat nem tudják megoldani. Rendőri vegzálásukkal, büntetésükkel hajléktalanságuk nem szűnik meg, hanem ellentétes társadalmi hatást ér el. Azoknak sem jelent megoldást a büntetés, akik az utcai hajléktalanságban köztisztasági problémát látnak: hiába kerül valaki börtönbe pár hétre, lakhatás híján utána is az utcán köt majd ki és a kör bezárul – mondta a Szabálysértési Munkacsoport szakértője.

A törvény 2011 óta ad lehetőséget, hogy akár elzárással büntessék azt, aki “életvitelszerűen” közterületen tartózkodik. A szabály büntetés-végrehajtási intézetben letöltendő büntetéssel fenyegeti tehát mindazokat, akik szegénységük miatt nem tudják lakhatásukat biztosítani. Az igazságszolgáltatásban dolgozók is látják, hogy ez az elzárás értelmetlen és nem érheti el célját. A Munkacsoport kutatásai szerint a hatósági eljárás és a fogvatartás drágább, mint a megfelelő szociális szolgáltatások biztosítása. Ha nem zárjuk börtönbe a szegényeket, az nem csupán igazságosabb, hanem többszázmilliós megtakarítást is eredményez. Ezt felismerte már a jogalkalmazás is: 2017-ben összesen egy, 2018-ban egy esetben sem indított a rendőrség szabálysértési eljárást hajléktalanság miatt. Ez rendben is van így, és semmi nem indokolja, hogy ez megváltozzon.

Az Alkotmánybíróság 2012-ben úgy foglalt állást, hogy “a hajléktalanság szociális probléma, amit az államnak a szociális igazgatás, a szociális ellátás eszközeivel és nem büntetéssel kell kezelnie.” A kormány azonban nem tartotta tiszteletben az Alkotmánybíróság döntését és az Alaptörvény Negyedik módosításával megteremtette a jogtechnikai feltételeit a hajléktalanság további büntetésének. 2013-2018-ig az önkormányzatoknak lehetőségük volt kijelölni olyan területeket, ahol tilos “életvitelszerűen” a közterületen tartózkodni. Ez a megoldás azonban a gyakorlatban megbukott, ugyanis ilyen “védett övezeteket” alig jelöltek ki és itt sem büntették az embereket. Az Alaptörvény legfrissebb módosításával az önkormányzatoknak már semmilyen beleszólása nem lesz, mertáltalánosan, közvetlenül az Alaptörvény által, az ország teljes területén tiltottá vált a közterületen tartózkodás.