Simon: tanulni, tanulni, tanulni!

Simon-AttilaSimon Attila szerint a hozzáállás dönti el, hogy valaki jó informatikus-e. A Qualysoft vezérigazgatója fontosabbnak tartja az elméleti felkészültséget, mint a gyakorlatot.

– Ma az a törekvés a felsőoktatásban, hogy minél több gyakorlati szakembert bocsássanak az ipar, a munkaadók rendelkezésére, azaz a gyakorlat fontosabb az elméleti felkészültségnél. Talán nem vagyok egyedül, aki szerint ez rossz irány, hiszen egy erős elméleti tudással rendelkező munkavállaló sokkal hamarabb képes például a gyorsan változó informatikai, programozói területeken helyt állni. Egyetért ezzel?

– Igen. Három tényező alapján tudom eldönteni, hogy egy kolléga egy területen mire képes. Az első és talán legfontosabb a hozzáállása a szakmához. Az, hogy mekkora az affinitása, mennyire képes struktúrában, rendszerben gondolkodni, mennyire vágyik a tanulásra, a folyamatosan fejlődésre, hiszen a statikus tudás napjainkban pillanatok alatt elavul. A második  maga a szakmai tudás. Egyetértek a kérdésben feltett állítással: az elméleti tudás, a szakma keretrendszere hihetetlenül fontos, hiszen ezt a tudást lehet átváltani gyakorlati tudásra és képességekre. A gyakorlatorientált képzéssel korlátok közé szorítjuk a felnövekvő generációt, amelynek tagjai egy-egy szűk területen lesznek csak képesek megállni a helyüket. Azt tapasztaltuk, hogy míg a Senior SAP konzulensek szinte képtelenek átállni a Microsoft rendszerére, addig a junior, SAP-s konzulensek simán veszik az akadályt. Ha valaki teljesen beáll egy gyakorlatra, nagyon nehéz váltania, főként, ha az elméleti alapjai is hiányosak.

– Az informatikai szolgáltatóközpontok is főleg nyelvet, nyelveket beszélő munkatársakat keresnek, akiket gyakorlatorientáltan kiképeznek valamilyen szintű informatikai szolgáltatás nyújtásához. Ön szerint ezek informatikai állások?

– Alapvetően kétfajta szolgáltatóközpont létezik. Az egyik egy úgynevezett ‘dispatching’ típusú, első szintű támogatást nyújtó központ, ahova valóban nyelvtudással rendelkező fiatalokat keresnek, akár középfokú végzettséggel, akik megadott protokollok alapján, megadott rendszerekben, megadott igényeknek meg tudnak felelni. Ezek nagyon hasonlítanak az Indiában működő hatalmas call centerekhez. Ennél sokkal mélyebb tudást igényel például egy nagy pénzügyi óriás Magyarországon működő fejlesztési- és szolgáltató központja, ahol ennek a vállalatnak a pénzügyi rendszereit fejlesztik, analitikai rendszereit üzemeltetik, támogatják. Ezekhez már kifejezetten informatikai, programozói ismerettel rendelkező szakemberek szükségesek.

– Enyhe, vagy talán nem is enyhe túlzással, a jó programozó a munkaadók szempontjából: n+1 nyelven beszél, doktorált, azaz elméletileg erősen felkészült, három évtizedes gyakorlata van, szinte az összes programnyelvben és azok nyelvjárásaikban otthon van, mindezt 21 évesen, minimálbérért, akár napi 24 órát is dolgozva. Ön is így látja?

– Ez így, ebben a formában tényleg tökéletes! A viccet félretéve, számunkra valóban meghatározó fontosságú a nyelvtudás, hiszen üzleti előnyünk az, hogy külföldre tudunk dolgozni, azaz olyan szakembereink vannak, akik képesek a külföldi partnereinkkel kommunikálni. A kollégák felvételekor azt preferáljuk, ha az illető az angol mellett ismer még legalább egy nyelvet, például a németet. A programozásban azonban nem keresünk univerzális munkatársat, inkább a .NET-et, a Javát, vagy a C-t jól ismerő szakemberekre van szükségünk. Persze messze nem lehet minimálbérért minőségi szakembert kapni: a programozói munka a legjobban fizetett szakmák közé tartozik Magyarországon is. És ezt nem panaszként mondom, annak örülnék a legjobban, ha minél gyorsabban felzárkóznánk ezen a területen is Nyugat-Európához, mert akkor kevesebb tehetséges fiatal hagyná el az országot. Az ideális jelölt esetében a gyakorlat is nagyon fontos, ennek ellenére szeretném megvalósítani azt a célkitűzésünket, hogy tíz olyan kollégánk legyen, akit  mindennemű tapasztalat nélkül vettünk fel gyakornokként, s  házon belül megszerezve a gyakorlatot erősítik a céget.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Next Post

A képfeldolgozók és alakfelismerők Erdélybe mennek

hét febr 16 , 2015
A Neumann János Számítógép-tudományi Társaság (NJSZT) szakosztálya, a Képfeldolgozók és Alakfelismerők Társasága (KÉPAF) január végén, Kecskemét közelében a kerekegyházi Varga Tanyán tartotta tizedik konferenciáját. Az esemény szervezői ezúttal a Kecskeméti Főiskola Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskolai Karának (KF-GAMF) képfeldolgozással és számítógépes látással foglalkozó oktatói voltak. A korábbi években tapasztalt érdeklődés idén sem lankadt: […]

És még ez is...