A design lélektana – a szükségletek és a hatékony munkavégzés

A vállalatok sikeres működésének alapvető feltétele a hatékonyság és a versenyképesség megőrzése, növelése. A Leitz legutóbbi tanulmánya szerint a vállalatok egyre gyakrabban kérik ki környezetpszichológusok tanácsát és kérdeznek meg viselkedési közgazdászokat arról, hogyan hat az irodai design a hangulatra és a teljesítményre.

Az Exeteri Egyetem korábban már említett kutatása ezzel kapcsolatban arra az eredményre jutott, hogy minél inkább beleszólhattak az emberek az irodai tér kialakításába, annál elégedettebbé és motiváltabbá váltak munkavégzésük során. Nemcsak fizikailag érezték magukat kényelmesebben az irodában, de jobban is tudtak azonosulni a munkáltatójukkal és általánosságban is pozitívabban ítélték meg munkahelyüket. Ezek a munkavállalók összességében 32 százalékkal növelték produktivitásukat. A Leitz tanulmányából kiderül, hogy a dolgozók négy fő csoportba sorolhatók a munkastílusuk alapján. A legnagyobb csoportot a „pillérek” alkotják, akik munka közben leginkább az íróasztalukhoz kötődnek, őket követik a „vándorok”, akik sokat mozognak az iroda közvetlen közelében, a „felfedezők” már rendszeres utakat tesznek meg az irodán kívül, az „úttörők” pedig csak nagyon ritkán tartózkodnak az irodában.

Az egyes csoportok tagjai különböző munkakörnyezetben dolgoznak, így alapvetően mások a szükségleteik, ebből pedig az is következik, hogy más-más irodai eszközöket igényelnek a munkavégzésükhöz. A megfelelő munkakörnyezet kialakítása nagymértékben függ az adott vállalati kultúrától és annak értékrendszerétől is, amelynek négy típusát (irányító, együttműködő, kreatív, versengő) Quinn és Rohrbaugh határozta meg az 1980-as években. Kétségkívül mindegyik kultúra típusnak megvan a maga előnye, de könnyű belátni, hogy a mai, kegyetlenül versengő világban a problémamegoldás és innováció szempontjából az együttműködés, valamint a kreatív, új ötletek jelentik az éltető vért bármely szervezet számára, működés tekintetében pedig a keresztfunkcionális csoportok a leghatékonyabbak. Az újító gondolkodású vállalatok éppen ezért amellett, hogy biztosítják munkavállalóik alapvető szükségleteit, egyre több időt fordítanak arra is, hogy belső összekapcsolódást elősegítő épületeket terveztessenek, például egymásba olvadó terekkel, amelyek az elválasztott részlegeket összekötik és így növelik a munkavégzés hatékonyságát.

A Harvard Business Review-ban „Munkahelyek, amelyek mozgásban tartják az embereket” címmel 2014-ben megjelent tanulmány rámutatott, hogy azok az irodák, amelyeket úgy terveztek meg, hogy lehetővé tegyék a különböző funkciókat betöltő munkatársak vegyülését, sikeresen növelték az innováció szintjét. A közelség és azok a struktúrák, amelyek ösztönzik a „véletlen találkozásokat”, a szerencsés végeredmény érzését közvetítik, és egyúttal csökkentik a rutin és a monotónia érzetét is. Ezt erősíti meg a kaliforniai székhelyű Gensler, nemzetközi tervező cég 2016-os felmérése is, amely szerint a dolgozók által innovatívnak tartott vállalatoknál ötször annyi együttműködésre alkalmas teret lehet találni, mint a kevésbé újító szellemű cégeknél.